Miért keresem mindig a kifogásokat?

Már megint a kifogásokat keresem.. Van egy srác,akivel már 3 éve barátok vagyunk,de csak tavaly találkoztunk. Rákérdeztem még akkor,az első találkozás után,hogy mi van kettőnkkel és elmondta,hogy ő többet szeretne a barátságnál. Nagyon jóban vagyunk és szeretem is,de szerintem csak barátilag. Egyszerűen nem tudok rá úgy gondolni,hogy ő a "pasim". Ráadásul olyan sokszor nem is tudunk találkozni,mert több mint 200 km-re lakunk egymástól. És tényleg nagyon rendes,mindent meg tudok vele beszélni,de egyszerűen mikor arra kerül a sor,hogy most akkor mi legyen kettőnkkel mindig,csak a kifogásokat keresem. Csókolóztunk is már,és mondta,hogy milyen jól csókolok meg mondta,hogy ő igenis "akar" engem,de én meg..nekem semmi sem jó.. eddig mindig csak a kifogásokat kerestem majdnem minden srácnál és nem tudom,hogy miért. Oké,hogy nem vonzódok hozzájuk,vagy nem vagyok szerelmes beléjük,de valahogyan akkor is el kéne kezdeni egy kapcsolatot,mert ha mindig leragadok itt,akkor soha sem lesz barátom. Létszíves ne olyanokat írjatok,hogy milyen hülye vagyok,meg így kell nekem stb,hanem próbáljatok segíteni! Köszönöm előre is!

19/l