(Miért) Nem érzi nőnek magát?

Az volt a problémám, hogy nagyon rossz lett a kapcsolatom a szüleimmel, főleg az anyukámmal. A szüleim elváltak, anyu pedig majomszeretettel nevelt fel, én voltam a mindene, aztán hirtelen "dobott". Teljesen megváltozott irányomban, iszonyatos szavakat használt rám, évekig úgy életünk ketten, hogy elmentünk egymás mellett, mert nem volt hajlandó békülni velem, és 20 éves koromban kezdett el verni, nem gyerekként. Akkor szeretett, amikor beteg voltam, és én ezt megtanultam, hogy nekem betegnek kell lennem ahhoz, hogy elnyerjem a szeretetét. Nagyon magához kötött a 20 év majomszeretetével, iszonyatos volt elviselni, amikor egyszer csak dobott. Elköltözés sem oldott volna meg semmit, mert még így is amolyan se veled, se nélküled kapcsolatunk volt, de végig fölényeskedett, és tudta, hogy azt mond nekem, amit csak akar. Elkezdtem hát beteg lenni, hogy szeressen, és ez odáig fajult, hogy a hipochonderkedésemből valós, orvosilag bizonyított bajok lettek. A megkeseredett lelkem dolgozott. A lélek még erre is képes volt. Nagyon meg kellett nekem harcolni a párkapcsolatomért is. Nem akartam nő lenni, egy zombi voltam, aki kétségbeesve harcolt az elvesztett szeretetért. Mert szeretett a barátom is, de másképp, azt az anyai szeretetet nem pótolta semmi. Hogy anyám miért volt ilyen, ne menjünk bele, valószínűleg ő is beteg volt.

A te barátnőd is szeretetet kér a hipochonderkedéseivel szerintem, általában ez a magyarázata. Én is emlegettem, hogy meg akarok halni, és már az is jólesett, amikor sajnáltak érte. Máskor meg direkt összevesztem mindenkivel, hogy érezzem az akkori, természetes otthoni, háborús légkört, sőt, lemocskoltattam magam, hogy fájjon a lelkem, mert én nem a testemet vagdostam, hanem a lelkemet vagdostattam.

Szánalom voltam, egy vergődő halom. Innen jöttem én.

Remélem, tudtam segíteni a történetemmel, mert úgy gondolom, elég tipikus. Én sem akkor voltam ennyire okos, amikor benne voltam, hanem utólag állt össze a kép. Sőt, amikor azt mondták rám, hogy hipochonder vagyok, kézzel-lábbal tiltakoztam, de ez is csak egy jele ennek a rothadó betegségnek (én csak így hívom, mert a test és a lélek is rothad).

Nézzetek szét a szülőknél, és ne várd, hogy kimondja a problémát, mert nem fogja. Én sem tettem. De végtelenül hálás lesz, ha eltalálod, mert sajnos ezt neked kell most kibarkóbázni.

Még valami: azért írtam, mert már láttam, hogy nagyon elindult a fújjogás, meg a "hagyd ott" tanács. Nyilván fogalmuk sincs sokaknak, hogy mi ez. De most neked kell erősebbnek lenned, és azt fogod vele elérni, amit az én barátom: egy életre a legjobb kapcsolatom maradt vele, hálás vagyok neki, és mindenben számíthat rám ő is. Különleges lett ettől a kapcsolatunk, majd a szakítás után a barátságunk, mindkettőnknek lett egy feltétlen bizalmasa, akire mindig számíthat, amíg él, de úgy, hogy tisztán látszik, hogy egyikünk új kapcsolatába se zavar bele.

Sok sikert, minden jót nektek!