Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
(Miért) Nem érzi nőnek magát?
2,5 éve vagyunk együtt a barátnőmmel, nagy szerelemmel indult az egész. Az elején nem volt semmi gond, azonban idén már teljesen "lepusztult" mind külsőleg, mind belsőleg. Szerintem nem érzi jól magát a bőrében, pedig a kezdetektől fogva mondtam neki, hogy milyen jó csaj (mert tényleg szexi). Igyekszem a kedvében járni, csokival vidítani és az anyagi helyzetére való tekintettel pár olyan ruhát is vettem neki, ami nekem is tetszik (itt volt egy kis nézeteltérés, én szexi cuccokat akartam neki venni, ő meg teljesen ellentéteseket nézett + fehérneműje lassan nincs és hiába mondom, hogy vegyünk neki, valahogy nem jutunk előrébb :s), próbálok vele beszélni, ha baj van, szóval nem igazán látom a probléma okát. A lábát már olyan szinten elhanyagolta, hogy olyan szőrös, mint az enyém(!!), pedig nem szőrtelen az sem. Hiába próbálok lelket önteni belé, valahogy elhagyja magát és nem is akar lábraállni. Lehetségesnek találom, hogy a szexhiány okozza a problémát, mert kb 1,5 éve "elromlott" a puncija, azóta kb bármit csinálok vele, nem élvezi (azelőtt ilyen baj nem volt). Idén ez a helyzet még rosszabbodott mindenféle fertőzésnek hála (most kb 2 hónapja nem volt semmi). Korábban is és mostanában is mondta, hogy ő fiú szeretne lenni, ami arra ad feltételezést, hogy nem szeret nőieskedni (pedig a kezdeteknél ezzel sem volt baj). Már erősen a szakításon jár a fejem, de igazából nem akarom. 21F 20L
Van valami ötlete valakinek, hogy mit csináljak vele? :s
válasza: válasza:Te ezzel nem sok mindent tudsz kezdeni sajnos. Ha ennyire nem érdekli, hogy mi van vele, akkor egy pszichológus nem ártana... És bár nem tudom mi történt vele nőgyógyászatilag, azért egy korrekt és jó nőgyógyász sem ártana. De főleg pszichológus. Viszont az csak akkor működik, ha ez ember önszántából úgy dönt.
Amit tehetsz, hogy leülsz vele és elbeszélgettek szépen: -Drágám ez így nekem nem jó, és tudom, hogy neked sem, oldjuk meg, kérjünk segítséget, blablabla.
De ha valaki nem akar kijönni abból amiben van, azon nem lehet segíteni...
válasza:Fúúúj!
Ember, késő, lepusztult, nem bántásból, de nem hinném, hogy ezen már bármit is tudnál változtatni, a "barátnőd" valami furcsa átalakuláson megy keresztül amit te közelről szemlélsz.
Lépj tovább minél gyorsabban!
22/F
válasza:Arra nem gondoltál még, hogy ennek oka van? Olyan nincs, hogy valakinek " elromlik a puncija". Ne haragudj, de te nem törődsz vele eléggé, ha ezt elhitted.
Teljesen egyértelműen valami trauma van a háttérben.Méghozzá nem is kicsi! Főleg ha előtte nem voltak szexuális problémáitok. Ráadásul az a tény, hogy egyre inkább nem ad magára...
Próbálj vele beszélgetni, ki tudja milyen titkot hordoz magában anélkül, hogy meg merte volna osztani bárkivel is. Ha nem megy, kérjetek szakembertől segítséget. A fertőzés pedig nem érkezik magától.
Az utóbbi időben már egy néhányszor beszéltünk, nem a tudta nélkül próbáltam jobban felöltöztetni, a lelki támogatásról nem is beszélve. Szakítás is volt már majdnem, úgyhogy azt is tudja. Pszichológusra még nem gondoltam és nem érzem úgy, hogy szükség lenne rá. Szerintem ha a közérzete javul, ő is javulni fog.
előzőhöz: túlzottan kötődöm hozzá, hogy csak úgy kidobjam. Ez olyan kapcsolat, amiben barátok is vagyunk egyben. Vagy annak látszik.
válasza:Szerintem mindenképp próbáld meg ebben az esetben a szakembert. Főleg hogy nem pár hónapja tartó kapcsolatról van szó és fontos neked.
( ami még fotos: pszihológust, pszihiáterhez ne vidd)
a kötődés az a 00:43-ashoz szólt
00:52:
"Arra nem gondoltál még, hogy ennek oka van?"
De, épp azt nem tudom, hogy mi..
"Olyan nincs, hogy valakinek " elromlik a puncija"."
Tabi szedésének megkezdése után kb fél-háromnegyed évvel történt, hogy vizsgaidőszak volt és mensi után hiába volt nedves, akármit csináltam vele, nem élvezte. Aztán doki mondta, hogy legyen másik tabi. Azzal még rosszabb volt a helyzet. Hozzá kell tennem, hogy elutaztunk 1 hétre Münchenbe és ott flottul ment minden. És ez az érzésem, hogy ha kikerül a nyomás alól, akkor rendbejönnek a dolgok. Nyomást szerintem maga idéz elő, túlzottan görcsöl a dolgokon és szülei sem eléggé lazák, ők is ilyenek. Azon is görcsöl, ami nincs is.
"Teljesen egyértelműen valami trauma van a háttérben."
Gerincferdülése van és hipohonder. Utóbbit nem kicsit viszi néha túlzásba, állandóan azt várja, hogy meghaljon, daganat legyen az agyában és vége (félelme: egyszercsak összeesik az utcán). Van egy olyan érzésem, hogy kiskorában bántak vele bénán a szülei. Idén tavasszal kaptam munkát és ezzel megkérdeztem tőle, hogy összeköltözne-e velem. Akkor este zsibadt a keze és teljesen rosszul volt, minden baja volt, ez így ment a vizsgaidőszak végéig (képzelheted mennyire megterhelhette, hogy ~2-3 hónapig nem tud rendesen aludni, sokszor az alvástól is rettegett!), amikor Siófokra utazott dolgozni. Ott hipp-hopp eltűnt. Azóta se láttuk.
Semmi más konkrét traumáról nem tudok.
"A fertőzés pedig nem érkezik magától."
Idén sikerült egy kis Calicit összeszedni, először én, aztán ő és mindkettőnknek utána "bibis" volt, pedig a két megbetegedés között 1x találkoztunk, akkor is utcán voltunk, tehát nem egymástól kaptuk el (nemiszervileg)! Az elmúlt időszakban, mióta együtt sem vagyunk, akkor sem sikerült kikezelni.. Voltam még régebben vizeletvizsgálaton (negatív), telitunkoltak minket antibiotikummal és még mindig nincs vége. Nem hiszem, hogy félrekefélt volna (én sem tettem).
Ezenkívül még hisz a sors erejében. Hogy a sors úgy elnyom, ahogy te eltaposol egy kis bogarat. Alárendeli magát mindennek. Hisz 2012-ben. De valahogy ezek mégsem teljesen igazak rá. Egyszer így, egyszer úgy, nem állandóan retteg. És még egy utolsó: "szarnak" tartja magát, azt hiszi, hogy béna és nem tud megfelelni. Többnyire ezt gondolta, csinálhattam vele bármit.
válasza:Mivel ez egy névtelen fórum, nem szégyellem elmondani, hogy én is voltam ilyen leromlott állapotú lány. Először azt hittem, hogy rólam ír a volt barátom, de aztán az életkorból láttam, hogy nem.
Mi egyidősek voltunk, mégis érettebb gondolkodása volt ilyen szempontból, mint az itt válaszolók bármelyikének, ahogy olvasom. Egyszerűen felismerte a problémát, és tudott rá helyesen reagálni, mert igen, a legegyszerűbb az lett volna, ha egyszerűen kidob, amikor már nem működök jól, és akkor ki van iktatva a probléma, a forrásával együtt.
Nem ezt tette, pedig ugyanilyen voltam, mint amit te leírtál, s ha lehet, szerintem még rosszabb.
Elhanyagoltam magam, ápolatlan, szőrös voltam, összevissza zabáltam, elhíztam, és hetekig így ültem az internet előtt. Pedig előtte tisztaságmániás voltam, és tudtam, hogy szép is vagyok, karcsú voltam, szerettem tetszeni mindenkinek.
Ez az egész 20-23 éves koromig tartott.
Nagyon nagy lelki problémáim voltak, szinte elviselhetetlenek. Nem tudta ezt senki, csak a barátom ismerte fel. Mindenki csak annyit látott, hogy na, lusta p*csa, lepusztult, fúj. De miért? Arra se volt kíváncsi senki, csak a barátom. Nekem is jöttek a különböző egészségügyi problémák, fertőzések, és még egy súlyosabb is, mind a nőiségemet támadta, mert a lelkem nem volt egészséges, nem voltam kibékülve bizonyos dolgokkal, és a testem ezt gyönyörűen le is képezte, szinte lenyomata volt a testem a lelkemnek. Amilyen voltam kívülről, ugyanaz a rohadás voltam belülről is.
Nem hagyott ott, fokozatosan épített fel, helyrehozott, amiért a mai napig és egész életemben hálás leszek neki. Nélküle lehet, hogy öngyilkos lettem volna. Az, hogy utána szakítottunk, nem emiatt volt, mert ő ezzel együtt is elfogadna a mai napig, más okai voltak a szakításnak.
Tehát csak azt tudom mondani, hogy ha igazán szereted, ne nézd el, hogy szenved, hanem ismerd fel, és kezeljétek a problémát, amit egyedül ő most nem tud kezelni, talán még fel sem ismeri! Nézz körül alaposan az életében, ismerd meg a gondolatait, hogy mi az a gennyes lelki góc, amitől így rohad kívülről és belülről is.
Minden jót, és gyógyulást kívánok mindkettőtöknek!
Egy gyógyulás útjára lépett 24 éves lány
válasza:Kedves gyógyulás útjára lépett 24 éves lány!
Nem mindenki olyan, mint a te barátod (sajnos), hogy született pszichológus...
Ahogy így emberünk leírta, ennek a lánynak komoly gondjai vannak, a hipochondria, meg hasonlók... egyre súlyosabbnak tűnik a depressziója is. Hogy utóbbiról van szó, ez nyilvánvaló, hiszen ahogy kiszakad a közegből, jobb neki... Ellenben nem lehet egy életen át menekülni a felelősség és minden egyéb kihívás elől! Meg kell tanulni kezelni a problémákat, és felmérni azok súlyát, hogy mi az ami valós gond, és mi az amit csak magának nagyít fel az ember... Várja a világvégét, mert erre alapozva leszarhatja az életét, hogy úgy sincs értelme bármit is csinálni. Klasszikus gyáva ember aki nem mer felelősséget vállalni. Én ugyanilyen voltam, és tudom milyen nehéz kikecmeregni. Nekem bejött a pszichológus, hogy kibeszélem a dolgokat. Az agykontroll, a meditáció, a jóga. De ezeket magamnak kellett akarni, mert másképpen nem megy.
Nem vagyunk egyformák, én is nagyon zabáltam, és elhagytam magam. De speciel ha az én párom el kezdett volna nagyon abajgatni, én tuti megfojtom... senkit nem akartam akkor látni...
Lényeg, és a legnagyobb igazság, segíts magadon és Isten is megsegít. Hozzátenném nem vagyok vallásos, de a dolgok tényleg így működnek!
F/28
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!