A barátnőm azzal az indokkal szakított velem, hogy nem akartam feleségül venni. Ez kamu indok, vagy tényleg ilyen buta?

Attól függ, hány évesek vagytok, és mennyi ideje jártok.

De ha normálisan elmondtad neki, hogy még várni akarsz, és miért, de ő nem érti meg, akkor igen, érdekes.

Mindenesetre lehet feltételezni, hogy kétségbeesetten férjet keres, és ha valaki nem veszi el, keres mást, aki igen.

De ez csak az én véleményem. :)

Az a körülményektől függ.

Pl. ha évek óta csak jártok, és nem halad előre a kapcsolt, akkor jogos. Ha együtt voltatok vagy 2 hónapja, akkor nem.

"nem halad előre a kapcsolat"

Hova kéne haladnia? Ha jól megvannak együtt akkor a kapcsolat "elérte a célját", mi kell ennél több? A házasság kábé 100-200 éve volt valóban fontos dolog, sőt akkoriban tényleg csak az számított, az volt a cél, manapság már azért kicsit máshogy vannak szerencsére a dolgok.

Körülményektől függ, ha megvan hozzá a kellő érettség, anyagi háttér stb. és te egyáltalán nem akarsz nősülni, akkor szerintem érthető. Én se maradnék életem végiég csak élettárs.

Ha meg friss kapcsolat vagy pl 17 évesek vagytok akkor tényleg vele nem stimmel valami.

5ös, szerintem a házasság mindig is a szerelem legmagasabb összeköttetése a megfogható dolgokkal.

Egy normális kapcsolatban az ember először jár a csajjal, aztán be mutatja a szüleinek, aztán össze költöznek, aztán össze házasodnak.

Aztán csinálnak gyerekeket, megöregednek és úgy halnak meg, hogy a világ is tudja, össze tartoztak.

Nem csak régen volt így, most is.

Az más dolog, hogy rengeteg a rosszul megválasztott pár és a miatta levő válások.

De ha tényleg nagy a szerelem, nincs válás sem.

Ez pali azt mondta nekem, hogy ez egy szimbólum, ami lelki erőt adhat és erősíti az összetartozást és remek emlék egy esküvő.

A csajnak szerintem teljesen igaza volt.

Persze ahhoz, hogy valaki ezt megtegye a másikért, fontosabbnak kéne tartani őt, mint saját magát(a kérdező esetében is ez van) de nem, ezért a másik megunta a várakozást.

Persze ez az én véleményem, lehet mást is gondolni, de elég logikus fickó vagyok...

ha neked mindegy volt, neki pedig fontos lett volna, és érte nem tetted meg, 6 év után, akkro jogos..

nem kamu indok..

nekem is fontos volt a házasság, és én el is mondtam hogy a gyerek is fontos, amit csakis kizárólag házasságban vállalok...

ennyi

ez nem butaság, hanem nem egyezik a jövőképetek

nem egyezik a véleményetek egy ilyen fontos kérdésben, mivel nem tudtatok megegyezni, tudta, hogy hosszútávon mindig várni fog arra, hogy elvedd, akármennyire szeret, nem lett volna maradéktalanul boldog..

keres olyan embert, akit szeretni fog, egyeznek, és a jövőképük is azonos

Én házasságmániás nőként válaszolok neked. Nem tudom, hány évesek vagytok, de 6 év együttlét után azért nekem is lennének elképzeléseink a kapcsolatunk jövőjét illetően.

Nálam ez személy szerint úgy van, hogy ennyi idő után, ha a megfelelő anyagi és minden háttér megvan, és nem vesz el, akkor elkezdenék agyalni azon, hogy miért? Mert én képtelen vagyok elfogadni azt a nézetet, hogy valaki butaságnak tartsa ország-világ előtt egy szép ceremónia keretein belül örökre nekem ígérni magát. És ha ezt az indokot mondaná nekem valaki,akkor eléggé kamunak tartanám, bár tudom, ez csak az én személyes butaságom, nyilván vannak, akik így gondolják tényleg (lásd, te is), de az én egyáltalán nem logikus agyam, azonnal arra gondolna, hogy csak egy megálló vagyok neki, hogy nem a végső cél, hanem velem van, mert most jó,de ha véletlenül talál jobbat, akkor kb azonnal minden izé nélkül gyorsan lelépne, mert miért ne. Elkezdenék ezen gondolkodni, hogy vajon most tényleg én vagyok-e élete álma, vagy csak valaki, aki segít eltölteni az időt, amíg megtalálja élete álmát. És ebben az elképzelésben sokat segít egy házasság, mert azzal bizonyítja a másik a felém irányuló végleges elköteleződését, hogy igen, tényleg én és csak én kellek neki, és nem egy megálló vagyok a végállomás előtt.

Remélem megérted, amit írok, és bár nem biztos, hogy a te (ex)barátnőd is így gondolja, én ezért tartom nagyon fontosnak a házasságot. Egyfajta véglegesítése a dolgoknak, hogy tudjam, tényleg biztosra tervezhetek-e vele vagy sem.

Megjegyzem, ha összeállnék egy házasságellenes pasival, és 6 év alatt nem sikerülne megváltoztatnom a véleményét, bár még sosem voltam ilyen helyzetben, lehet, hogy hasonlóan tennék, mint a barátnőd (még ha ez butaság is), mert nekem igenis fontos ennyire a dolog, ahogy ezek szerint a barátnődnek is. Most kérdés, hogy melyik vélemény/hozzáállás lesz erősebb, és ki az, aki esetleg megalkudhat: az, akinek ez annyira fontos, hogy nem tudna enélkül egy kapcsolatban megmaradni élete végéig, vagy az, aki csak azért nem akar házasodni, mert butaság.

9

szívemből szóltál

8