Egy nap alatt totális kudarcot vallott a próbatételem a városban. Velem van a gond, vagy a huszonéves lányokkal? (hosszú regény lesz, de érdemes elolvasni)

Egy hatéves komoly kapcsolaton vagyok túl, és kezdem azt érezni, hogy sikerült lezárnom. Nagyon megviselt a szakítás, de már nyitottabb vagyok mindenkivel. Idén végre lehetőségét adtam magamnak egy jó másfél éves szenvedés után, hogy a főváros utcáin végre felnyissam a szemeim a sok gyönyörű nő láttán. Nem viccelek, nem szándékosan kerestem az adódó lehetőségeket ismerkedésre, vagy egy teljesen véletlenszerű beszélgetésre, pusztán az adott körülményekben próbáltam magam hasznossá tenni, hátha mások is nyitott szemmel járkálnak hozzám hasonlóan, vagy csak vágynak egy-egy kedves szóra... Az elmúlt héten az egyik szikrázó napsütéses napon a több hónapos introvertált élet után reggel kivirágoztam, parfümök, arcszőrzet gondos borostára nyírás, hajbelövés, a legmegnyerőbb ruhadarabjaim kiválasztása, indulás, próbatétel. (Teljesen átlagos hapinak tartom magam, nem vagyok sem túl macsó, sem túl lerongyolódott férfi, nem vagyok kigyúrt bika, de nem vagyok vézna botsáska sem. Szóval egy teljesen átlagos férfit képzeljetek el.) Budapest, belváros, utcák, boltok, bevásárlóközpontok, megállók. A hölgyek körülbelül a 20-25-ös korosztályt képviselhették, legalábbis próbálkoztam a fiatal tizenéveseket kerülni, hiszen őket teljesen éretlennek és alkalmatlannak találom még néhány mondatnyi szóváltásra is, meg korban sem hozzám illőek. Nem volt mindegyik tudatos közeledés, nyilván a villamoson nem szándékosan taposok el vagy lökök fel egy szép lányt, ez gondolom egyértelmű.

Egy, azaz kerek egy nap termése, jó szórakozást kívánok!

- Nyugatinál egy kávézóban ajtó kinyit, és két csinos hölgyet előre engedése kedvesen, rájuk mosolyogva.

Reakció: rágózva flegmán a fejemhez vágva: "kösszcsá". Én: meglepődés, hogy ilyen dekoratív hölgyek ilyen stílusban förmednek rá az emberre.

- Teréz körúton egy kis boltban néhány apróság vásárlás, szép fiatal eladólány elé állás, termékeket átnyújtás, közben tiszteletet megadva kedvesen köszönés, és egy, a pénztárnál lévő mentolos rágógumiról érdeklődés.

Reakció: visszaköszönés egy közömbös "jó napot"-tal, a rágóról pedig egy "honnan tudjam?" reakció, majd az elköszönésemre nem reagálás. Én: "volt értelme élnem, hogy válthattam veled pár szót, köszi" magamban ironikusan

mormogás.

- Szabadság tér környékén valahol két, a padon üldögélő, a napfényben tündöklő elegáns hölgyre árnyalatnyi apró mosolygás.

Reakció: a két hölgy egymásra néz és gúnyosan elröhögik magukat. Én: mély levegőt szívva nagyot sóhajtás, szemet lesütve közömbösen tovább ballagás, közben "nem adom fel" magamban gondolás.

- Belváros, könyvesboltban a polcokon matatás közben véletlenül könyv leesik, majd az oldalammal egy mellettem közel álló lány lábának súrlódás.

Reakció: morcos ciccegés, mire kulturáltan csendben elnézést kérek tőle, ő pedig szemöldökét összerántja és száját húzza.

Extra: észreveszem, hogy ugyanazt tartja a kezében, mint amit én is leejtettem: "oh, látom te is ezt olvasod" mondása, beszélgetés indíttatásképpen.

Reakció: visszautasítóan kissé oldalra fordulás, szemöldök összeráncolás.

- Belváros, villamosmegálló, zsúfolt a hely a megállóban, egymás hegyén-hátán az emberek. Mellettem valaki megborít, én meg megpöccintek a vállammal egy helyes lányt. Már pont kérném tőle az elnézést, amikor...

Reakció: "bаzmeg lökj már fel te bunkó", mire azt válaszolom, hogy "ne haragudj, engem is meglöktek", reakciója: "leszаrom". Itt már rendesen égett a fejem a tömegben.

- Belváros, buszmegálló, buszra várás, busz megérkezik. Legelöl állok, de ahogy befut a busz, kissé hátrálva-oldalazva két tetszetős helyes lányt előre engedek.

Reakció: egy nyamvadt köszönöm se, egyiktől sem. Állukat megemelve büszkén buszra szállnak.

- Lépcsőház, bejárati ajtó, belépés után az ajtó mögöttem becsukódik, későn veszem észre, hogy jön utánam egy ismeretlen szép lány. Az utolsó pillanatban megragadom az ajtót, és így nem üti orrba a lányt. Ő meg pont azt hitte, hogy rá akartam vágni.

Reakció: a lány bután néz maga elé, azt hiszi, hogy szívattam. Mire én: "bocsi, majdnem rád vágódott az ajtó". Reakció: "hát nagyon kösz, parаszt". Én: félreértés elkönyvelése, még csak magyarázkodni sem próbálkozás.

... és végre hazaértem. Ajtó bezár, cipőt, kabátot le, falnak dőlve a padló bűvölése lehajtott fejjel percekig, majd kézmosás, gép bekapcs, jegyzettömb megnyitás, sokat gondolkodás, írás. Itt tartok most.

Nagyon elkeserít. Nagyon elszomorít. Mélységesen le vagyok döbbenve. Igen, rajtatok... mai huszonéves lányokon, akikben egyetlen csepp jóindulat sincs, akik egyetlen apró visszamosolygást sem mernek megereszteni, akikben csalódnunk kell... kezdem feladni a harcot... ÉRTETEK, MIATTATOK... 28/F