Megcsalásos esetek?

2.- Miért, akkor az jobb, ha örök hazugságban élsz valakivel?

Mert szerintem egy cseppet sem, sőt...

Kedves kérdező!

Nem tudom hány éves vagy és milyen a családi állapotod, de ha van egy boldog családod és mondjuk egyszer megesik egy kaland veled, nem hiszem, hogy azért tönkre fogod tenni az egész életed. Csak a hülye tenne ilyet.

Alapvetően ez azért van, mert nem nőnek ki a gyerekkorból, azaz mindent akarnak, de nem akarnak adni semmit. Épp ezért a szex kell, de a vele járó dolgok nem, ezért előtör a gyerek gondolkodása: ha nem mondom el, az olyan, mintha meg sem történt volna.

Én egyszer keveredtem olyan szituációba, hogy már-már a megcsalás határán egyensúlyozó dolog történt. Én úgy döntöttem, ezt nem fogom elmondani a páromnak. Odaálltam elé, és képtelen voltam magamban tartani, mert a lelkiismeretem nem volt képes elviselni, hogy hazudjak annak, aki soha nem ártott nekem. Egyszerűen egy rakás szarnak éreztem volna magam, ha hazudok neki, és úgy éreztem, inkább rúgjon ki, de nem tudnék a szemébe nézni úgy, hogy ennyire simlisen viselkedem. Balhé lett belőle, de azonnal megértette, hogy most már biztosan bízhat bennem, mert képtelen vagyok hazudni neki. Ha mástól tudta volna meg, már nem vagyunk együtt.

Érdekes, de fordítva is történt évekkel később hasonló. A párom keveredett az érzelmi megcsalás határára. Ő sem hezitált, bevallotta, mit érez. Egy szemernyi harag nem volt bennem, mert emberből van ő is, az őszintesége pedig bizonyította, hogy továbbra is teljes a bizalom. Később azért észrevettem, hogy takargat valamit, amiről kiderült, hogy a megegyezésünk ellenére tartotta a kapcsolatot a sráccal, és a hátam mögött chatelgetett vele. Amikor rájöttem, annyira felb**ott, hogy egy hajszál választott el attól, hogy felébresszem és elzavarjam otthonról, pedig hajnal kettő volt. Ezt sokkal nehezebben bocsátottam meg neki, mint bármi mást, pedig gyakorlatilag SEMMI nem történt, csak beszélgettek, holott azt mondta, hogy nem.

Egyszerűen azért, mert el tudom fogadni, ha valaki hibázik, mert ilyen van. De ha hazudnak nekem, ha hülyének néznek, azt nem. Azt seperc alatt feldolgoztam, hogy a párom nyolc év után beleszeret egy másik pasiba, valahogy azt is feldolgoztam volna, ha elhagy ezért. De azt, hogy a szemembe hazudjon erről, azt soha! Csakis olyan embert tudok tisztelni, aki a tetteiért képes vállalni a felelősséget. Márpedig a félrelépés nem mindig gerinctelenség, hibákat mindenki követ el, emberből vagyunk. Ellenben szándékosan félrelépni, és ezt letagadni gyermeteg, önző, aljas dolog, ami után nem lennék képes emberszámba venni az illetőt.