Ti mit tennétek a helyemben? Adjam fel az egyéniségemet, vagy adjam fel a szerelmemet?

A volt barátnőmmel most is jóban vagyunk, kilátásban van, hogy megint összejövünk valamikor egy év múlva, ha igent mond. Jelenleg nem tud még dönteni, kért még időt. De szeret és nála jobban szerintem semelyik tinédzser nem szeret, régi vágású, nem olyan, mint a mostani sztereotípiák, ha szeret, azt komolyan gondolja. Vallásos is. Ha őrá nem, akkor lehet, hogy igazán senkire nem tudok majd úgy tekinteni, mint a jövendőbelimre. Ő az első barátnőm.

Viszont van egy védjegyem, ez a nagy hajam. Én nagyon szerettem a nagy hajam, hatalmas és művészi volt (10 éve zenélek, zongorázom, egy évig doboltam is). Levágattam, mert mondta, hogy rövid hajjal mennyivel jobban nézek ki. A többség is ezt mondja, vannak persze, akik nem. De az a nagy haj, volt az igazi énem, ha nem növeszthetem meg, akkor úgy érzem, hogy feladtam az egyediségem és az igazi énemet. Szerettem, hogy mindenki felismert, első látás után imprinting módon megjegyezték ki vagyok, kitűntem a tömegből, nem egy szürke sablongyerek voltam. Mit csináljak? 1. Megnövesztem a hajam, amivel a többség szerint csúnyább is leszek (amit leszarok mondjuk) és feladom a várakozást, a lányra, aki emiatt a külsőség miatt fog elhagyni, ergó a szerelme nem is volt igaz (amit nem igazán hiszek, de elgondolkoztató), viszont kibontakozom és részben felszínre kerül a személyiségem + szerintem jobban fogok kinézni. 2. A lánnyal LEHET, hogy összejövünk (ez nem biztos, hiszen most is rövid a hajam) egy év múlva és kevesebb lesz a hajammal a gond (fésülés, mosás, szárítás, kényelmesebb), de feladom az igazi énem és ilyenformán 'meghalok'?

+ info: Ő önkényesen levágatta a haját, amivel így is nagyon jól néz ki, de a hosszabb hajat én jobban szerettem. Én vele ellentétben szerintem eléggé csúnya vagyok. (18 évesek vagyunk és én nem érem el az 50 kilót, pedig 172 cm vagyok, a BMI-m 14.5).