Azt vettem észre, hogy akik rossz családból származnak, azoknak általában nem jut boldog harmonikus párkapcsolatot. Ez miért van?

Akkor én a másik példát mondom. A mi szüleink csodálatos emberek. Lassan 40 éve boldog házasok, ahogy a szüleim mondják még ennyi év után is: A lelki társam, a másik felem.

Mi a húgommal boldog, kiegyensúlyozott családban nőttünk fel. Nem lettünk elkényeztetve, de mindenünk megvolt. Mindig támogattak minket. Mindig voltak csodás ünnepek, vidám hétvégék. Semmi nem zavarta meg a gyerekkorunkat, később fiatalkorunkat sem. Hazudnék ha azt mondanám, hogy a szüleim nem veszekedtek néha. De, veszekedtek. Anyum tud ám csapkodni és kiabálni, de az egész lezajlott mindig pár per alatt, és utána a szüleink mindig turbékoltak. Ritkán de előfordult, hogy veszekedtek.

Ma már mind ketten felnőttek vagyunk. Én kétszer mentem férjhez. Ma élettársi kapcsolatban élek.

A húgom rosszabb lett. Ő aztán tényleg nem tud boldog lenni. Egyszer azt mondta nekem, hogy szerinte mi nekünk azért nem sikerül felnőttkorban a boldogság, mert életünk első 25 évében minden nap boldogok voltunk, és felhasználtuk az összes boldogság napunkat.. Így is fel lehet fogni. Én azt szoktam mondani, hogy azért nem találom a boldogságot, mert pontosan olyat szeretnék amiben a szüleim is részese voltak /vannak. Pontosan ugyanolyan társra vágyom.. De eddig még nem találtam meg..

43/N