Utálom az emberek többségét, gondolom ez elég erős negatívum a lányok szemében. Ti el tudnátok képzelni kapcsolatot egy ilyen emberrel, vagy inkább ne nagyon hangoztassam?

Én is elég antiszoc vagyok, olyan értelemben, hogy nem keresem a társaságot magamtól, tökéletesen elvagyok a saját világomban. Viszont az embereket imádom. Sokfélék, különlegesek, egyediek és tőlük lehet csak igazán tanulni... Holott nem vagyok egy közlékeny mások felé olyan értelemben, hogy például az érzelmeimről meg hasonlókról legtöbbször nem szeretek mindenkinek magyarázni, csak hallgatom őket. :D

El tudnék egy ilyen emberrel képzelni kapcsolatot, csak szerintem ő nem tudna velem. Ha valaki utálja az emberek többségét, eléggé nagy rá az esély, hogy én is elérném ezt a pozíciót a szemében előbb-utóbb, élen az emberszeretetemmel és nem tartana sokáig a kapcsolat. Vagy pedig nem tudnánk idővel semmit csinálni, mert a legtöbb dologhoz egészséges emberi kapcsolatok kellenek... Baráti kör, szülők, stb esetében nem tudom, hogy lenne ez... Elég bonyolult így és nem akarok hülyeséget mondani, de az én személyiségemre is azt mondják, hogy csakhogynem magányra van ítélve, az egyetlen dolog, ami miatt nem, az az, hogy viszonylag nyitott mindenre, de magától semmit sem tesz, mert jó neki úgy, ahogy van. (Nem mondanám, hogy jó így, de tény, hogy nem vágyom 200 barátra, mert idegesítővé válna nekem egy idő után, csak 1-2 bizalmasra.) Na most, ha valaki eleve elzárkózik dolgok elől (legyen az egy érdeklődési kör vagy épp az emberek, esetleg bizonyos érzelmek) akkor lekorlátolja a saját lehetőségeit eléggé... Te esetedben az emberi kapcsolatokra értendő. Egyébként meg (bocsi a filozofikus cuccért), de az ember alapvetően nem gyűlöl. Tehát ezt valami kiváltja... És ne vedd sértésnek, de én ahelyett, hogy az így megmaradt lehetőségeimet mérlegelném, hogy ki fogadna el és ki nem, inkább átértékelném a helyzetet magammal és a világgal és megpróbálnék kezdeni valamit azzal a kérdéssel, hogy vajon miért kell őket utálni, mi miatt szükséges ezt érezni... Mi a baj velük, minddel, szinte egytől egyig, hogy nagy átlagként utálni kelljen őket? Nem egészséges dolog ez így és ezt nem gúnyból írtam.

Engem nem zavarna,miért kellene mindenkit szeretni?

Annak örülnék,ha engem nagyon szeretne,a többiek helyett is:D

Engem már az kiakaszt ha a bevásárlóközpontban nem férek oda a pulthoz meg kerülgetni kell az embereket minden sorban. Tegnap is tiszta ideg lettem mire kikerültem mert tele volt az egész pedig csak egy átlagos péntek volt... nem is értem. Karácsony előtt az meg aztán legrosszabb rémálmaim egyike...

Állandóan elcsodálkozom mennyi ember van mindenhol és hogy lettek hirtelen ennyien? Esetleg régebben is ugyanennyien éltek itt csak nem tűnt fel mert akkor még nem zavart??

A kisgyerekesek is nagyon idegesítenek. Miért nem képes megnevelni valaki a gyerekét annyira, hogy a bevásárlóközpontban nem futkosunk idiótán mindenfele?? Abszolút alkalmatlan a legtöbb ember a gyereknevelésre mert se szigor nincs se következetesség aztán csodálkoznak ha a fejükre nő a gyerek és teljesen el vagy kényeztetve. Mit lehet várni egy ilyentől ha felnő?? Akit semmiben sem korlátoztak kiskorában annak felnőttként sem lesznek szabályok az életében. Ezért is van annyi gátlástalan és bunkó ember. El voltam hűlve a múltkor is, mit leművelnek néhányan se gátlás nincs se tisztelet semmi nincs már egyesekben. Nincs hely a parkolóban de ő csakazértis a vonalra áll két helyet elfoglalva a BMW-vel.

Egy nő meg szarul parkolt le és amikor én beálltam mellé szabályosan erre jön oda dühösen hogy miért álltunk úgy be ő most hogy fog így beszállni? Mondtam neki, ne is haragudjon de maga áll rossz helyen a saját böszmesége miatt meg ne minket okoljon már. Erre elhallgatott és érdekes utána már be tudott szállni nem akartam neki mondani de legszivesebben hozzávágtam volna, hogy nem kéne annyit zabálni és akkor nem lenne ilyen gondja hiába nem tud parkolni. (120 kg legalább volt)

Egyszer meg mikor jöttem ki, pont elől álltam a bejárattól nem messze. Mire odaértem az autóhoz tömött bevásárlókocsival hát látom, hogy a szűk és teli parkolóban egy luxusterepjáró áll és arra vár, hogy én elpakoljak. Pakoltam jó lassan, a csóka ott állt 20 percig nem érdekes, hogy nem tudnak tőle közlekedeni mások ő bizony nem fog arrébb megállni és gyalogolni 5 métert a bejáratig. Na az ilyen emberektől felfordul a gyomrom.

látszani fog rajtad pár találkozás után, nem kell külön kimondani. eltitkolni se, de ne ezzel indíts.

én is jobban érzem magam olyanokkal, akik nem társasági emberek. így nem kell állandóan eseményekről és más emberekről meg pletykákról sem beszélgetni. volt is ilyen barátom, és soha nem volt gond.

ha viszont valaki látványosan utál mindenkit és állandóan fröcsög, hárít, panaszkodik másokra, meg a mai világra, azzal nem bírom pár percnél tovább.