Meddig érdemes egy fiúnak húzni az agyát, azaz meddig viseli el egy pasi azt, ha néha szívatja a barátnője? Persze csak tesztelgetésből. Szerintetek? Szakítani fog velem?

Na, így már sokkal érdekesebb a beszélgetés :) (ezt a lehető legpozitívabb értelemben mondom).

Nézd, teljesen megértem, amit érzel, viszont ettől még valójában éppen magad ellen dolgozol. Megfigyeltem már és át is éltem ilyen érzést. Viszont amit most épp csinálsz, az gyávaság - és ezt cseppet sem sértésként mondom, csak azért, hogy nevén nevezzük a gyereket.

Egy dologgal igenis szembe kell nézned: ha elbújsz, és elrejted magad, akkor magadnak lősz gólt, mert kinyírod az esélyed arra, hogy valaki saját magadért legyen veled. Mindezt azért teszed, mert félsz, hogy kevés vagy, aki nem kell senkinek.

A legnagyobb gond, hogy amikor ezt a játékot űzöd, valójában te magad rombolod az önbizalmad még tovább, és mélyíted ezt a komplexust. Igen, benne van, hogy ha felfeded magad, elhagy, ez mindig benne van. De nézz szembe az igazsággal: ha ez így van, akkor csak halogatod az elkerülhetetlent, és pazarlod a saját időd azzal, hogy egy nyitott kérdés megválaszolását odázod.

Mérlegeljünk csak: lehet, hogy csak az elérhetetlen nő maszkja tetszik neki. Igen, lehet. Persze, az is lehet, hogy nem ezért, hanem ENNEK ELLENÉRE van veled, akkor viszont nagy lépést tennél a jobb kapcsolat felé. Azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy átlát rajtad, mint a szitán, és próbál hozzád közelebb kerülni, mert pont a valós éned fogta meg, csak nem mered felfedni előtte. Ez mind benne van a pakliban, csak nem mered megnézni, melyik lap van felül!

És pontosan ez áll közted és a komoly kapcsolatok között. Önbizalmad csak akkor lesz, ha képes vagy a tükör elé állni és elfogadni a látottakat. Ezután leszel képes önmagad fejleszteni, megismerni és egyúttal izgalmasabb és jobb nővé válni, akinek a büdös életben nem lesz szüksége manipulatív játszmákat bevetni, hogy pajzsként védje önmagát. Ameddig viszont el akarod takarni önmagad, addig nem is leszel képes MAGADDAL foglalkozni, mert minden energiádat a vetített kép építgetése emészti fel.

Persze, ez egy kib**ott fájdalmas dolog, de szerintem csak ez vezet eredményre. Addig is fontos lenne sulykolni magadba, hogy a sikeres párkapcsolat megléte magában foglal egy óriási szerencsefaktort. Azt akarom ezzel mondani, hogy valahogy meg kell értened, hogy az eddigi kapcsolataid kudarca nem jelenti szükségszerűen azt, hogy veled bármi probléma lenne. Ellenben HA mégis nálad volt a probléma, azon változtatni csakis úgy vagy képes, ha elfogadod azt a hibát önmagad részeként.

Ez úgy hangzik, mint valami szaros ezoterikus közhely egy gagyi csajblogról, de nekem a saját tapasztalatom ez. Nekem is vannak/voltak olyan tulajdonságaim, amikért bíráltak, támadtak, kudarcokat éltem meg. Sokáig takargattam és magyaráztam, bizonygattam magamnak, hogy nem vagyok ilyen. Aztán amikor beláttam, hogy de bizony ez én vagyok, akkor valahogy magától elkezdett változni. Egyszerűen mert onnantól, hogy nem tagadtam a probléma létezését, elkezdtem vele együtt mozogni, és gyakorlatilag magától megszűnt. Nagyon durva, de szerintem ez tényleg így van, csak valahogy nem tudom racionálisabban kifejezni.