Meddig érdemes egy fiúnak húzni az agyát, azaz meddig viseli el egy pasi azt, ha néha szívatja a barátnője? Persze csak tesztelgetésből. Szerintetek? Szakítani fog velem?

mert egy kapcsolat nem játszmákról szól

az pszichológus segítségét igényli amikor játszmáznak

28-as vagyok.

Nem bíráltam én a hozzászólásodat, csak a kérdező szempontjából találtam furcsának, hogy a tiédet jelölte meg, mint egyetlen "értelmes" hozzászólást, holott szerintem más is adott értelmes választ, maximum nem értett egyet (itt most nem a pocskondiázó hozzászólásokra gondolok).

"Ha könnyen adjuk magunkat, r*b*ncok vagyunk, ha játszunk veletek, r*b*ncok vagyunk..."

Személy szerint én egyik dolog miatt sem állítottam, hogy r1banc lennél! Nekem a világon semmi bajom azzal, ha egy nő könnyen adja magát, ha el tudja dönteni, kinek adja magát oda. Azzal sincs bajom, ha egy nő játszadozik egy olyan pasival, aki így gondolkodik; az ilyen primitív pasival tedd meg, megérdemli!

Egyetlen kérdésem van csak: ha elvileg komoly párkapcsolatot építesz, mit keresel egy olyan pasi mellett, akit ilyen hülye játszmákkal kell/lehet irányítani? Épp ezért mondom, hogy semmiféle kényszerről nincs itt szó, nem kell nektek semmilyen játszmát űzni! Az ilyen pasit egyszerűen le kell pattintani. Ha egy pasinál ilyen játszmákkal éred el, hogy tiszteljen, abból szerintem igazán jó párkapcsolat a büdös életben nem lesz.

Na most én ezzel nem azt mondom, hogy pedagógiai eszközöket ne vessen be az ember, mert ilyen célú manipulációra mindig és mindenkor szükség van, ezzel nincs is semmi baj. Ellenben a kérdező viselkedése azért vérlázító, mert a saját pasija kárára simogatja a saját hiúságát, miközben azt állítja, szereti ő, csak ő ilyen. Egyszerűen nincs tisztában azzal, hogy miközben ő ilyen szinten rajongja önmagát, mint a végzet asszonyát, a férfiak tekintetének dicsfénye által övezett dívát, közben éppen egy másik ember érzelmeibe fosik bele egy jó habosat. Egy olyan emberébe, akit ő elvileg szeret. Az ilyen önző és egoista hozzáállást én nem vagyok képes tolerálni, sajnálom.

EQ-d negatívban van

nem baj, ha gyereked lesz és öregedsz veled megy majd a játék

"mindezt a kapcsolat építése szempontjából teszem. pedagógialiag, ahogy mondtad..."

"csak mindig mondja, nem szereti, nem esik jól neki, hogy így bánok vele..."

"Én akkor furcsa vagyok. Azokat bántom akiket szeretek!!!!"

"Pontosan. de hau jól esik!!! érted :))) amúgy meg eddig tűrt, ezután is fog, mert elvileg szeret :P nekem meg jólesik a színészkedés... néha mondja, hogy bántja, de aztán úgyis megbocsájjt!"

"Én egy ilyen csaj vagyok. Zavar?"

Ne haragudj, de ezek alapján én semmilyen pedagógiai célt nem látok. A szavaidból egyértelműen az sugárzik, hogy ezt te a saját örömödre csinálod, és látod, hogy a pasinak nem tetszik, de borzasztóan élvezed az elérhetetlen nő szerepét, ezért nem akarod feladni ezt a dolgot. A kérdésed is arra irányult, hogy meddig mehetsz el anélkül, hogy elhagyna, azaz igenis látod a veszélyt, hogy ezzel elveszítheted, mégis csinálnád ameddig lehet.

Nyilván az elmondottakból nem vonhatok le messzemenő következtetéseket arra nézve, hogy milyen vagy a való életben, de a szavaid erősen sugallnak egy gyakori személyiségmintát. Az, ahogyan még szinte a szidásokat is élvezettel és olyan laza replikálással fogadod, mint "én ilyen vagyok, nem tetszik?" egyértelműen azt a hatást keltetted bennem, hogy egyfajta lázadó, rebellis végzet asszonyának tartod magad, aki az ujja köré csavarja a férfiakat, ha pedig nem tetszik, akkor elmehetsz, mert te egy ilyen kemény, zabolázatlan nő vagy. A téged ért támadások is csak megerősítenek ebben, hiszen azt érzed, hogy a pasik tartanak tőled, hogy erős vagy és vad, akit nem lehet megszelídíteni.

Én pedig pont erre akartam felhívni a figyelmed: valójában csak önző vagy és egoista, mert ez az éned, és az, hogy te legyél felül fontosabb neked, mint a pasid, akit elvileg szeretsz. Szereted őt persze, csak éppen saját magadat sokkal-sokkal jobban. Mármint persze, azzal nincsen baj, ha az embernek önmaga az első, csak éppen szerintem te nagyon is pofára esnél, ha egyszer elhagyna. Akkor törne csak igazán össze a kis álomvilágod, amiben te vagy a primadonna.

"és milyen nő kell egy pasinak, ha játszadozós nem? (komoly kapcsolatra... pl...)"

Nézd, az én tapasztalatom az, hogy az ilyen játszadozás és a komoly párkapcsolat abszolút összeférhetetlen dolgok. Az ilyen játék nem szól másról, mint játszol egy szerepet, amivel tulajdonképpen megpróbálod magad védeni, jobbnak láttatni, mint a valóság. Játszod az elérhetetlent, nehogy a pasi könnyű prédának tekintsen, és eldobjon. Ahogy fentebb is írtam, van ahol ez tényleg bejön, csakhogy ebből bármilyen következtetést leszűrni ostobaság. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert évekig nem játszhatsz szerepet! A párkapcsolaton belül pontosan az a lényeg, hogy olyan ember mellett légy, aki mellett NEM KELL szerepet játszanod, aki mellett felengedhetsz.

Tény, hogy van egy csomó olyan pasi, akinél beválik ez a húzd meg-ereszd meg, de valójában pont ez a lényeg: ha csak így tudod megtartani, akkor neki nem te kellesz, hanem az általad vetített kép. Ha egy pasinak elérhető nőként már nem vagy elég jó, akkor neki nem voltál elég jó; ezen nem változtat semmiféle sakkjátszma, maximum elodázza a dolgot. Arról nem is beszélve, hogy ha szükségét érzed, hogy ilyen játszmák mögé bújj, akkor valójában sokkal sérülékenyebb vagy, mint amilyennek mutatod magad, ezért aztán csak még jobban fáj majd. Ugyanúgy igaz viszont ez fordítva is: ha egy pasit ezek a játékok és az elérhetetlen nő vonz, akkor az a pasi szerintem nem való melléd komoly kapcsolatra, azzal neked semmi dolgod.

Félreértés ne essék, az ilyen játszma szórakoztató dolog, és megvan a maga helye. Ha a pasit csak ennyire tartod, és tényleg csak ezért kellenél neki, akkor leckéztesd meg, élvezd ki, simogasd csak a női hiúságodat, tőlem aztán egy rossz szót nem kapsz! Csak éppen ne akard a felelősséget lepasszolni, miszerint egy nőnek így kell viselkednie, hogy megtartson egy pasit, mert k**vára nem kell! Ha tényleg szeretsz egy pasit, ha tényleg komolyan gondolod vele, akkor miért félsz attól, hogy önmagadban kevés leszel megtartani? Miért érzed úgy, hogy a manipulatív játékaid nélkül elhagyna? Nem lehet, hogy a te önbizalmaddal van gond, nem a pasik viselkedésével?

Tudod, én házas ember vagyok, és amikor a feleségemet megismertem, több, mint tíz évvel ezelőtt, pontosan az fogott meg benne, hogy az emberek azon 1%-ába tartozott, aki nem hordott maszkot. Őszinte volt és nyitott. A párkapcsolatban soha sem érezte szükségét annak, hogy fölém próbáljon keveredni, hogy bármilyen praktikát is megpróbáljon bevetni ellenem, csak, hogy magát védje, mert megértette azt, hogy vagy ő kell nekem, vagy nem, és ez ellen semmi értelme sincs mindenféle vajákos praktikákat kevergetni. Megértette, hogy neki annyi a dolga, hogy adja önmagát, miközben mindketten igyekeztünk egymás mellé csiszolódni. Mindig kérdezgetik, hogy vagyunk meg ilyen jól több, mint tíz év után is. Hát többek között ezért!