Első kapcsolatommal (gimis szerelem ( ismét találkoztam 7 év után. Szokatlan, kibírhatatlan érzés fogott el. Talán még mindig szeretem?

Sziasztok,

Egy érdekes esettel találtam magam szemben nagyjából egy hete. Nagyjából 7 éve, gimiben, volt egy lány akivel "jártunk". Tudjátok milyen az, én elsős voltam, ő meg még gimis sem igazán. Ez inkább olyan első szerelem dolog volt (az első komolyabb dolog talán). Jól megvoltunk, és hát mint első "szerelem/kapcsolat" dolog ez igazán más volt. Sajnos anyagi gondok miatt nem folytathattam abban a városban a gimit, és hát a távkapcsolat sem működött. Hónapokon át bánatos voltam. Leírhatatlanul nagyon hiányzott.

Azóta több kapcsolatom volt, de egyikben sem voltam igazán nagyon boldog.

Úgy hozta az élet, hogy ismét kapcsolatba léptünk mert kiderült hogy az egyetemet tőleg 20km-re lévő városban végzi, ahova városi busszal vagy (mostmár) kocsival, el tudok jutni max 20 perc alatt.

Jelenleg nem vagyok kapcsolatban. Találkoztunk, de én tényleg barát ként álltam hozzá a dologhoz. Beszélgettünk, megittunk pár italt. És észre sem vettem de elmúlt 6 (HAT!) óra. Elrepült az idő borzasztó gyorsan. Nagyon jól érezetem magam vele, és úgy tűnt ő is jól érezte magát velem. Sokat nevettünk, meg mindenféléről beszélgettünk.

Amikor eljöttem, és azóta is, állandóan csak rá gondolok. Nem tudom miért, de egyszerűen elmondhatatlanul boldog, de egyben bűnösnek, hibásnak is, valamint összezavarodottnak is érzem magam.

Amikor átgondoltam az éveket ő utána, arra jöttem rá hogy sok kapcsolatomban őt kereshettem. A szem szín, haj szín, arcberendezés, magasság, mindig olyan valakit kerestem aki hasonlított rá.

Azt hiszem még szeretem... ?

Tudom hogy hosszúra sikeredett, elnézést érte. Nagyon megköszönném ha elolvasnátok, és megírnátok mit gondoltok.

Köszönöm.

F/24