Jártatok már így? Mi ez az érzés? Szerelem?

Győzködtem magam, esküdöztem hogy engem soha nem kerít hatalmába a szerelem, annyira, hogy még a szakításig is elmentem egy általam nagyon szeretett lánnyal, aki iránt a kezdetektől fogva nagyon erősen vonzódtam, mikor egy kicsit is hibázott, de aztán nem múlt el iránta semmi, és benne sem, olyan volt mintha semmi látszata nem lett volna a szakításnak, mert ugyanúgy kötődtünk egymáshoz, annyira hogy végül felhagytunk azzal, hogy azt tettesük, hogy nem szeretjük egymást. Azóta is együttvagyunk, és tudom, hogy sok hibája van, de nem akarom megváltoztatni jottányit sem, és eljutottam oda, hogy ha nincs velem nehezen alszom el, égetően érzem a hiányát ha nincs mellettem. Ezt nevezik szerelmnek?