Egy kapcsolatban szerintetek is a kölcsönös bizalom és elfogadás a legfontosabb?

Így valóban sokkal érthetőbb a fentebb megfogalmazott válaszod és így már látom mennyire egyezik az álláspontunk, azonban még mindig akad kötekedni valóm.

"(...)ez valójában nem azért van így - legalábbis szerintem -, mert a szerelem okozta rajongás elnyomja ezeket a jeleket, hanem mert az ember nem veszi őket komolyan, csak akkor, ha a saját bőrén érzékeli a hatást."

A jelek valóban láthatóak, de miért nem akarják észre venni őket? Nem mindenki olyan buta, hogy ne lássa. Egy magas érzelmi intelligenciával rendelkező ugyanúgy csalódik, mint egy alacsonnyal rendelkező.

Milyen sokszor hallani azt, hogy tudta, hogy ilyen, de azt hitte változtathat rajta. Tudta, hogy ilyen, de azt hitte el tudja fogadni. Sok mondat a nép ajkáról, de mind egyre vezethető vissza. Tapasztalatlanság. Keresik azt, aki nekik való. Még maguk sem tudják ki lesz az, vagy ki való hozzájuk, de keresés nélkül nem is találják meg.

A fiatalok korán elkezdik, talán egyre korábban, de érthető, ha a mai gazdasági helyzetet vesszük alapul. A fiatalok félnek egyedül maradni ebben a bizonytalan világban. Ezért minél hamarabb meg kell tudniuk mit keresnek a másikban, ki való hozzájuk. Ezt pedig úgy tudják kitapasztalni, ha belemennek a legtöbb kapcsolatba csakhogy kiderüljön nekik az nem kell. Ez persze nem tudatos, sokkal inkább az ösztön és a társadalmi hatások együtthatója.

Mindenki a saját hibájából tanul.

Már pedig ez nem hiba. Nehéz és időigényes, de nem hibás megoldás.

"A jelek valóban láthatóak, de miért nem akarják észre venni őket? Nem mindenki olyan buta, hogy ne lássa. (...) Mindenki a saját hibájából tanul.

Már pedig ez nem hiba. Nehéz és időigényes, de nem hibás megoldás."

Egyetértek. Jómagam is csak annyit akartam mondani, hogy többnyire nem AKARJÁK észrevenni őket. Félreértés ne essék, én senkit sem hibáztatok, vagy nézek le ezért. Az én véleményem is az, hogy a hibákból lehet és kell a legtöbbet tanulni. Én is elkövettem (és fogom is) a magam hibáit, és ezek által fejlődtem a legtöbbet.

Továbbra is csuoán arra szeretnék reflektálni, hogy sok ember az ilyen közhelyeket egyfajta mentségként alkalmazza. Azaz "elkövettem egy hibát, de mivel szerelmes voltam, ezért ez nem az én hibám, mert a szerelem vak". Hát nem: azt a hibát igenis ő követte el. A hiba elkövetése azonban nem bűn, és nem is gyengeség, azonban a felelősség tagadása, áthárítása már igenis az.

Természetesen mindenki követ el hibákat; sokat és mindenfélét. Ez így van jól. Viszont ha valaki nem hajlandó elfogadni és felvállalni a saját hibáit, akkor egyszersmind nem is hajlandó tanulni belőlük, ezért újra meg újra el fogja követni őket. Ez viszont már ostobaság, és hidd el nekem, egy csomó ember valóban ezt az álláspontot követi.

Az egész okfejtésem arra irányul, hogy a "de én szerelmes voltam" kitétel nem mentség és nem is ok, hanem okozat! Az elkövetett hibák gyökere a közvéleménytől eltérően nem ott keresendő, hogy az ember szerelmesen hülyeségeket csinál, hanem ott, hogy valamilyen lelki oknál fogva beleszeret egy arra érdemtelen emberbe. Ha ezt valaki megérti, és a szerelmi csalódásainak okát a saját jellemében kutatja, akkor véleményem szerint rengeteget profitálhat ebből.

Ehelyett sokan széttárt karral állnak, és önmagukat tétlen áldozatnak beállítva sírnak a saját maguk által elkövetett hiba felett, mondván nem tehetnek semmiről, és önmaguk megismerése és fejlesztése helyett a másik nemben, a szerelem vakságában, a világ igazságtalanságában lelnek felelősre. Ezzel pedig saját, a fejlődés felé vezető útjukat zárják el, pusztán mert fájdalmas számukra beismerni, hogy bizony ők sem tökéletesek...

"Az elfogadással már vigyáznék. Lehetnek olyan tulajdonságai a másik félnek (alkoholizmus, erőszakosság, kisebbrendűség érzése), amelyet nem biztos, hogy el kell, vagy el lehet fogadni."

Na azért itt nyilvánvalóan nem ilyen problémákról van szó! Az elfogadás annyit tesz, hogy nem erőlteted a saját értékrended a másik félre, hanem képes vagy együtt élni azzal, hogy nem csak a saját álláspontod lehet helyes, és nem akarod megváltoztatni a másikat, csak mert te másképp gondolod a dolgokat.

Ez természetesen nem vonatkozik a komplexusokra! Ez teljesen más témakör: a partnered problémáinak megoldása, pontosabban e téren történő támogatása. Természetesen összefügg a kettő, hiszen ahhoz, hogy valakit őszintén képes legyél támogatni, ahhoz el kell fogadnod, hogy vannak hibái.