Mégis mit tegyek szerintetek?

Először is, sziasztok! :)

17 éves lány vagyok és nekem olyan problémám lenne, hogy 8 hónapja megismertem egy lányt, akivel azóta nagyon jó barátok lettünk. Sajnos én amikor megláttam, már akkor éreztem, hogy megfogott benne valami, erre mondhatják azt, hogy szerelem volt első látásra.. egyszerűen volt egy olyan egyedi kisugárzása, ami hatalmába kerített, csak rá tudtam gondolni, annyit beszéltem róla ismerőseimnek, családomnak, hogy az őrületbe kergettem őket :S Ilyenkor még nem tudtam, hogy amit érzek, az szerelem, pedig körülöttem mindenki ezt mondogatta, de én akkor is hajthatatlan voltam, hogy "Persze, menjetek már a hülyeségeitekkel, nem tudjátok mit beszéltek" De utánaolvastam a neten, hogy mik a jelei a szerelemnek és amikor láttam, hogy minden 100%-ig rám illett, akkor esett le, hogy én bizony reménytelenül szerelmes vagyok :S Innentől egyre nehezebb lett a dolog, mert a sírás kerülget minden egyes alkalommal amikor meglátom, mert csak arra tudok gondolni, hogy sohasem lehetünk együtt, mert semmi esélyem nem lenne nála, mert eddig csak fiúk tetszettek neki :(

Olyan szintű lelki kötődést érzek, amikor vele beszélek, mintha a lelkünk azonos lenne, annyira megértjük egymást. Rengeteg közös van bennünk, a legapróbb dolgokig visszamenőleg, én úgy érzem, hogy ő a lelki társam, csak vele tudnám elképzelni az életemet és már beleőrültem a reménytelen szerelembe. Vannak olyan pillanatok amikor úgy érzem, hogy mégis van remény, mert sokszor amikor elkapom a tekintetét, nem fordul el és hosszú ideig csak nézünk egymás szemébe és olyankor engem valami leírhatatlan melegség áraszt el :) Sokat viccelődünk, csipkelődünk, például ütögetjük egymást, ellopjuk egymás cuccait, mindenféle szitkozódást vágunk a másik fejéhez stb:. Olyan dolgokat csinálunk viccből, amiért egy sima barát megharagudna, de mi még egyszer sem vesztünk össze, mióta megismerkedtünk. Minden nap órákat beszélgetünk a neten, sokszor hajnalig :S

Úgy elmondanám neki, hogy mit érzek, de sajnos ő hetero és nem akarnám tönkretenni a barátságunkat :( Ha legalább egy kis esély lenne arra, hogy járjunk, akkor már rég elmondtam volna neki, de hát sajnos ennél reménytelenebb dolog nincs a világon...

Mit tanácsoltok?

UI: Bocsi, hogy könyvet írtam :D