Az első szerelem mindenkinek ilyen nehéz?

en kerdeztem...mind1...szoval ha mar nem vagytok egyutt es tenyleg masfel eve nem tudtad elfelejteni akkor most is szereted...es lehet h neked O volt A szerelem (ahogy te is mondtad)...

de hadd mondjam el az en peldamat...en 3 evig voltam szerelmes egy fiuba, "de nem erhettem el, azt sem tudta h letezem..." minden nap azert volt jo felkelni h lathassam, hogy mosolyoghassak neki, s talan epp koszoneset fogadjam, vagy nehany percet egyutt tolthessunk...sosem jottunk ossze, es sosem volt koztunk semmi, egy nagyon kis baratsagon kivul...sokat sirtam...ha eszembe jutott h nem lehet az enyem, es sokat nevettem ha csak egy masodpercre szivembe zarhattam a mosolyat...

Most vegzett a srac a gimivel, (en iden fogok) mostanra mar megcsak nem is koszonunk egymasnak, es mar semmit nem jelent nekem..."mar nem szuletik mese abbol ha latom csak nema nevetes, hogy miert volt olysok akkor ami volt, most meg oly keves..."

Majdnem egy eve vagyok a mostani baratommal, es ugy erzem most vagyok igazan szerelmes (annak ellenere hogy vannak gondjaink...:( )

az elso szerelemben az a jo hogy az ember azt hiszi sosem lesz vege...pedig vege lesz...habar azt mondjak a nagyokosok hogy az IGAZ szerelemnek nincs jo vege, a szerelemnek nincs vege!

az teny hogy meggyotor rendesen mindenkit, akit pedig nem, az meg nem volt szerelmes...

mar nem lehettek ujra egyutt???

UDv

Szerintem mindenkinek nehéz a viszonzatlan szerelem. Kamaszkoromban én is többször voltam úgy szerelmes, hogy nagyon fájt, és azt hittem, hogy soha többet nem leszek képes szerelmes lenni.

Aztán évekkel később bejött a képbe a feleségem :)) (És ma szívemből örülök, hogy nem azok a lányok a párom, akikbe akkor annyira szerelmes voltam, mert egyikükkel sem passzolnék.)

Persze tudom, hogy mindez most a lehető legkevésbé segítség neked. Gondolatban azért veled vagyok.

Igen. 99%-hogy el fog múlni valamikor. Az 1%-hogy mégsem, az, ha kifejezetten mazochista ember vagy és éveken, évtizedeken keresztül ezzel fogod nyúzni magadat. (De szerintem az ilyen hozzáállás ritka, és az, aki benne van, tulajdonképpen élvezi a fájdalmát, de te gondolom nem ilyen vagy)

Vagy úgy múlik el, hogy egyszerre belátjátok, hogy egymást szeretitek, és akkor azért.

Vagy úgy, hogy belátod, hogy voltaképpen ő nem szeret, és hogy nem érdemes olyan szekér után futni, amelyik nem vesz fel, és akkor azért. Ez esetben egy keserű, kiábrándult időszak fog következni, ami szintén nem tart örökké, mert előbb-utóbb szerelmes leszel valaki másba. (Hacsak a cölibátus mellett nem döntesz valamilyen okból.)