Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megéri ez nekem? Akarom én ezt, szeretném én ezt? Mit akarok? Mit tegyek?
Sziasztok.
Én vagyok az aki már lassan 4-5 éve itt sír gyakorin, hogy nincs barátnője, meg, hogy magányos meg, hogy őt senki sem szereti stb. Köznyelven igazi balek aki nem képes változtatni az életlén. Akiben nincs erő, hogy megváltoztassa az életét jó irányba. Az aki mindig csak álmodik, de tenni érte sosem tesz semmit. Folyton csak vágyakozik, de megint cak nem tesz semmit..tehát én vagyok az örök vesztes és örök szerencsétlen balek.
Kb 2 hete nem tudom, hogy, de sikerült egy lánnyal facebookon összeismerkednem. Elvileg..."elvileg" távkapcsolatban vagyunk egymással. Az elején kérdeztem tőle, hogy nekem nagyon fontos az őszinteség és a hűsség, ezért kikötöttem neki, hogy kegyünk egymáshoz őszinték. Megkérdeztem tőle, hogy nincs-e lezáratlan kapcsolata, vagy nem szerelmes-e más valakibe...tehát szabad a szíve vagy sem. Azt mondta, hogy nincs senkije, nem szerelmes most senkibe. Hittem neki, de mint kiderült nem kellett volna. Velem egyhuzamban van egy másik fiú is akivel távkapcsolatban van. Írtam neki, hogy mit szeretne, engem vagy őt. Azt írta, hogy mindkettőnket szeret. Aztán írta, hogy a másik fiúval lezárta a dolgot, és soha többé nem fog hazudni nekem, de azt írta, hogy szereti nagyon a másik fiút, meg engem is. Oké, együk fel hiszek neki. Vele csak barát és elvileg most csak velem van kapcsolata.
A napokban fogok hozzá leutazni, ami nem kevés pénz a vonatjegy árát figyelembe véve. Oda vissza, meg venni neki valami apróságot, tehát nem lesz valami olcsó mulatság nekem ez.
Épp indultam munkába, és vártam a metróra. És elgondolkoztam. Kell ez nekem? Akarom én ezt?
Hisz hazudott, de megígérte, hogy többé nem fog hazudni. Most akkor higyje neki vagy sem? ÉS mi van ha leutazok hozzá, és tegyük fel bejövünk egymásnak és összejövünk, a távolság miatt csak hetente 1-szer 2-szer találkozhatnák. És kitudja ő mit csinál az alatt a többi nap alatt. És kitudja, hogy nem chatel más fiúkkal, kitudja, hogy hűséges e hozzám vagy sem.
De ha azt veszem figyelembe, hogy lassan 6 éve siránkozok egy barátnő után, és igen 6 év alatt egy sem jött össze. És most itt van egy. Most nem tudom, hogy mit tegyek. Olyan sok a hátráltató dolog ebben az egészben.
A hűség az őszinteség és a távolság. De tudom, hogy ha most nem veszem kézbe az ügyeket megint 6 évig sírhatok itt.
Mit tegyek? 17l, 22f
Kockázat nélkül nincs nyereség, és minél nagyobb a kockázat, annál nagyobb a nyereség is... Ezt neked kell eldönteni, hogy vállalod-e vagy sem.
Két hét alatt beleszeretni valakibe, hogy közben élőben még nem is láttad azért elég meredek, mindkettőtök részére mondom ezt, de ha úgy gondolod, hogy esetleg lehetne jövője a dolognak (heti 1-2 találkozás a ti korotokban szerintem egész jó, én 17 évesen szintén csak hétvégén tudtam találkozni a barátommal, mert a szüleim elég keményen fogtak), akkor szerintem megéri megpróbálni.
A hozzáállásod viszont elég rossz. Ha már direkt bizonytalanul állsz hozzá, hogy mi van ha ez meg mi van ha az, akkor azzal akaratlanul is bevonzod a rossz dolgokat. Most van ez, megnézed mi lesz belőle, nem kapsz rá garanciát, de hátha működni fog. Minden kapcsolat így kezdődik amúgy, sőt, sose tudhatod, hogy most tényleg szeret a másik, tényleg hűséges hozzád, még akkor sem, ha együtt laktok, csak bízhatsz benne és remélheted, hogy őszinte hozzád.
Az tény, hogy rosszul indult a dolog, de tőle se várhatsz egész életre szóló elköteleződést, egyrészt mert még borzasztóan fiatal ilyesmihez, másrészt meg mert még nem is találkoztatok élőben, és csak 2 hete beszélgettek... Amíg még nincs kimondva, hogy igen, ti most jártok, igen, ti most csak egymásnak éltek (költői túlzás, ne tessék szó szerint venni), addig neki is megvan minden joga mással ismerkedni és próbálkozni. Amint élőben is komolyabbra fordul már a dolog, akkor meg már viszont neked van meg minden jogod elvárni tőle azt, amit kb az első naptól fogva elvársz.
Bár mindez lehet, hogy csak az én véleményem, de nekem amióta kinyílt a csipám és elkezdtek érdekelni a fiúk, sose volt 6 év szünetem, mindig volt valakim, ha akartam, és most mondhatod erre, hogy mert lány vagyok, de az ismertségi körömben ha körülnézek, egyáltalán nem azt látom, hogy ez a nőknek alanyi jogon járna. Tenni is tudni kell ezért, és merni kell kockáztatni, másként nem működik. Csalódások elkerülhetetlenek, ez így van, nekem is volt pár, de ettől leszel okosabb, előrelátóbb, bölcsebb, a jövőre nézve ezek segítenek legközelebb jó (azaz jobb) döntéseket hozni, satöbbi. Nem úgy kell tekinteni erre, mint elfecsérelt vonatjegyre, meg stb, hanem inkább mint tanulópénzre, hogy ha nem jön össze, akkor nem baj, ennyi tapasztalattal bölcsebb lettél. És mondom ezt úgy, hogy nekem is tört már össze a szívem, nem egyszer, kihasználtak, megaláztak, eldobtak maguktól olyan emberek, akiknek én bármit megadtam volna, de így az évek távlatából visszagondolva erre másképp nem lehet emlékezni, csak mint tapasztalatként, ami ahhoz segített hozzá, hogy most az az ember legyek, aki vagyok.
Remélem valamelyest segített a szentbeszédem, és bár én nem mondom, hogy ezt vagy azt csináld, de remélem a számodra legmegfelelőbb döntést hozod majd! :)
hjaaj de már elterveztünk annyi mindent.
és pont most rakott ki a volt "barátja" egy posztot a facebookjára, hogy miért dobta el.
kértem, hogy tiltsa, de nem tiltja le mert azt írta, hogy barátok...nem tudom mit tegyek..szeretem ezt a lányt...de annyira nehéz így bízni ebben az egészben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!