Megéri, ha nem vagyok biztos benne, hogy mit akarok?

Tudom, hogy a kérdésem már egy ezerszer átrágott téma, de mégis szeretném, ha segítenétek. Tizenhat éves lány vagyok, nem túl sok önbizalommal. A fiú, akit kinéztem magamnak, huszonegy éves, főiskolás. Kedves ember és még jól is néz ki. A probléma a múlttal van mindkettőnknél. Az ő régi barátnője elhagyta az öccséért, aztán meggondolta magát. Nekem sem volt jobb előéletem, bár nekem más okból. A probléma ott kezdődik, hogy nem merem tovább vinni a kapcsolatunkat a köszönésnél. Neki van barátnője - bár csak védelem a lány -, de én nem tudok ki mögé bújni. Szeretem őt, de nem hiszem, hogy érdekelném. Nem azonos a baráti körünk, ő kedveli a sportokat, én csak a röplabdát és a hosszú sétákat. Nem igazán tudom, hogyan is kezdjem el ezt az egészet. Van egy barátnőm, aki jóban van a fiúval, és felajánlotta a segítségét, de nem merem bevállalni, és valahogy mégis szeretném. Tudom, hogy nem akarna bántani, a kérdés csak az, hogy akaratlanul megtenné-e. Sajnos nem vagyok túl jóban a falum lakóival - nem vagyok flúgos, csak nem szeretek pletykálkodni és plázamacskát játszani -, és félek, hogy bármelyik lány/fiú, aki utál, mondana neki rólam bármit... És emellett azt sem, hogy őt kiutálják. Hogy kezdjem, hogy ne legyen túl nyomulós? Hogy figyeljek arra, hogy érdekes legyek, de közben mégse engedjem olyan közel, hogy TÚL sokat tudjon?

Tudom, hogy nagyon unjátok már ezt a témát, de higyjétek el, aki benne él, annak nincs jobb ötlete, mint mások tapasztalatából kérdezgetni és tanulni.

Köszönöm előre is az összes válaszadó fáradtságát.

L/16