Az ember örüljön amije van? Még ha az egy távkapcsolat is? És lehet, hogy soha nem is látjuk egymást a távolság miatt?

27-esnek! Hát igen, én is úgy látom, hogy beszűkült a dolog egy témára, és innen nehéz (lesz) kilépni, vagy továbblépni.

Ha egy kapcsolatban (még ha az távkapcsolat is) ennyire körülményes a dolog (izzadságszagú), akkor talán hagyni kellene a dolgot. Persze még egy próbálkozást megér, hátha mégis, de ha nem fog menni, nem fog kimozdulni a dolog egy másik irányba, akkor ennek a kapcsolatnak lőttek.

23as, szerintem meg az a szomorú, hogy kapcsolatnak és SZERELEMNEK mernek nevezni úgy valamit manapság emberek, hogy még csak nem is találkoztak.

Vakok? ÉRINTKEZÉS tudod. A társad illata, érintése, abba már lehet beleszeretni, nem egy levelezőtársba.

Meg ilyenek, hogy komoly távkapcsolat, meg mát tapasztalt benne. Miben a beszélgetésben?!

Ne húzzatok már fel. Hova tart tényleg ez a világ.

Én most eldöntöttem, hogy távháziállatot tartok. Nézem egy kamerán keresztül, meg beszélek hozzá. Csak nem én etetem, meg szeretgetem. De az enyém!

A kínos csendre csak annyit, hogy nem mindig kínos az a csend. Ne akarj állandóan témát. Senki sem beszél egyfolytában.

Viszont, ha tényleg egy héten csak egyszer beszéltek és nincs miről, akkor az már tényleg elég erős jelzése az "Itt valami nincs rendben"-nek.

Persze ha 3 óra folyamatos beszéd után jön a csend, akkor azért ne lepődj meg.

Figyelj, ha szeretne egy picit is téged (am szinte képtelenség, ha annyir nem teszel meg, hogy lemenj érte), nem kellene ilyenhez folyamodnod...

Hány éves vagy? 140km... lóf..sz. Lemész, aztán lerendezed az ügyet. Vagy jártok, vagy nem.