Volt már olyan veletek, hogy szerelmi bánatotokat úgy próbáltátok elnyomni, hogy ráeröltettétek magatokra a társkeresést? Mi sült ki belőle?

Nem nagyon mert folyton azt az egyént kerestem bennük aki miatt "bánatom" volt.

másfél évnyi szenvedés, mert nem őt szerettem, hanem az érzést, hogy hátha túllépek

Volt, de en ilyenkor nem tarsat hanem szorakozast keresek. Lett is belole. :)

Semmi jó. Amíg nem vagy túl az előző kapcsolatodon, addig inkább ne kezdj el ismerkedni, mert úgyis csak őt keresnéd benne. Én mondjuk ezt úgy oldottam meg, hogy újra összejöttem volt barátommal, de nem bántam meg, azóta sokkal jobb a kapcsolatunk:D De tudom, ez nem mindenkinél lehetséges.

Én pont egy elutasításon akartam túllépni egy olyan lánnyal, akinek nemrég lett vége egy hosszú kapcsolatának, két talin meg pár csókon kívül más nem lett. Azért csókoltam meg, hátha kialakul valami és könnyebb lesz felejteni a másik lányt, de k*rvára nem :) Egy fajta teszt volt ez magammal szemben. Átmentem, az előző lányt szeretem és szeretni is fogom sokáig, mert ő az igazi. Akivel találkozgattam, neki nem mondtam, felesleges lett volna, ő meg az előző pasiját szereti. Amikor mondtam neki, hogy nem megy már tovább nekem és hagyjuk egymást, nem volt egyáltalán meglepődve vagy megsértődve, ekkor vallotta be, hogy ő meg az exét szereti még. Én meg egyszerűen nem éreztem semmit. Pedig csinos meg tök jó fej, csak a szívem másé... Mindkettőnknek korai volt.

Egyszer volt ilyen, de nekem sem működött, két hétig tartott az a kapcsolat.

Nem. Nem látom értelmét, ameddig még máshoz kötődök érzelmileg, mással a kapcsolat csak szenvedés lenne.

Nálam jó dolog sült ki belőle. Majdnem egy éve együtt vagyunk, az exem teljes ellentéte, imádom, nem hiányzott már az elején sem az exem, pedig lett volna esély újra összejönni, de annyira nem szerettem, hogy mégegyszer teperjek érte.