Féltékeny vagyok, ezt mondták rá : ha meg akar csalni meg fog, feleslegesen aggódsz. Ez igaz, de én ezt akarom megelőzni! Attól tartok, ha szabadon engedem, megcsal, de ha fogom, akkor nem meri annyira megtenni. Mi legyen?

Ha túl szorosan fogod, akkor már csak azért is megteszi, vagy elhagy anélkül, hogy megtenné... Miért kéne szorongatni?

A bizalom az egyik alappillére egy kapcsolatnak, ha az nincs, akkor szinte felesleges is. Olyat válassz, akiben teljes mértékig megbízol!

Az emberek jó része sose növi ki azt a bizonyos Csakazértis! gyermekkorszakot. Ha folyton arról beszélsz, azt érezteted vele, hogy nem bízol meg benne, akkor előbb-utóbb igenis számíthatsz arra, hogy bekövetkezik amitől tartasz.

Igaza van azoknak, akik azt mondták, hogy hagyd rá. Komolyan egy olyan férfi mellett akarod leélni az életed, aki mellett állandóan szoronganod kell? Mert látod, már most is szorongsz, mikor még nincs is probléma. Bár itt nem a feltétlenül a férfiban van a hiba, inkább benned.

Tudom miről beszélek, az első kapcsolatomban én is épp ilyen önző voltam, mint te most. Ilyenkor nem érdekel az, hogy neki mi az érdeke, komolyan elhiszed, hogy neki is az a jó, ha veled van. De ki szeret úgy élni, hogy állandóan kételkednek benne? Hogy egy kapcsolatban, aminek a bizalom kéne, hogy az alapjául szolgáljon, nincs kölcsönösség? Bizonyára te sem szereted, ha a nagy általánosítgatások közepette elfeledkeznek a személyedről és beskatulyáznak. Gondold el, a párodnak is milyen kényelmetlen lehet; eszébe se jutott megcsalni, te meg már most ezen agyalsz!

Valamiért úgy érzem, hogy ez az első kapcsolatod, azért ragaszkodsz hozzá ennyire. Majd megérted milyen elveszteni valakit (bár Isten óvjon tőle) és azt is megtanulod, hogy az egész nem akkora tragédia, mint gondolod.

Akit lehet, azt viszik. Nem szabad leláncolni; ha csak azért marad meg melletted, mert kikötözöd, az senki számára sem jó kapcsolat. Ha tényleg ilyen a jelleme, hogy megcsalna, akkor meg később is megteheti, mikor már nem fogod ilyen erősen. Jobb ha előbb derül ki, mint utóbb.

Én azt mondom bízz meg benne, ha átb*sz, akkor átb*sz. Manapság már ilyen egyszerű(?). De a problémádra van egy igen egyszerű orvosság. Ne dobd oda magad készen :) Tartogass magadban kis titkokat, mindig legyen mit felfedezni egymásban és magatokban. Semmi sem láncol össze jobban, mint a közös élmények. Ez persze nem azt jelenti, hogy még a mosdóba is kísérd el, de fontos, hogy elég közös időt és emléket halmozzatok fel. Ez az alapja egy olyan kapcsolatnak, ami a szeretet és a szerelem jegyében köttetett. Csak nyugodj meg :)

Nem altalanosithatok, de magambol kiindulva szivesen valaszolok.

Soha nem tudnam elviselni, hogy valaki "fojon". Minel szorosabb a nyakörv, annal jobban igyekeznek kitörni.

Szerintem tiszteld meg baratodat a bizalmaddal. Ezt meg kell elölegezni egy parkapcsolatban. Masreszt nem tartom fairnek, hogy elözö csalodasaidnak jelenlegi baratod viselje a következmenyeket.

#5-s vagyok.

Erre első körben egy szólás jut eszembe: édes tudatlanság. Amiről nem tudsz, az nem fáj. Az nyilván az ő szegénységi bizonyítványa lesz ha megcsal, de utána még ugyanúgy képes a szemedbe nézni. Egy másik ember lelkiismeretének és őszinteségének nem tudsz parancsolni. Épp ezért ilyen törékeny a szerelem: tálcán nyújtod át a szívedet, amit jobb esetben a sajátjával viszonoz, kevésbé ideális esetekben viszont szilánkosra törve kapod vissza és még a sajátját is visszaveszi :)

Áruld el nekem, ha együtt lennétek teszem azt 5 évig, aztán szakítana veled mert már oly mértékben nőtt benne a bűntudat és beismerné, hogy a 3. évben megcsalt? Megbánta, nem akarta neked elmondani, mert szégyellte, de már nem bírja tovább és kitört belőle. Ebben az esetben megbántad volna az együtt töltött időt? Nem csak azt a kettőt, ami a megcsalást követte, de az előtte levő hármat? Sajnálnád, elpazaroltnak tekintenéd? Ha igen, akkor az a szomorú hírem van, hogy te sem szeretted igazából, csak ragaszkodásból.

Velem hasonló történt. Az elején elmondhatatlanul utáltam érte amiért 'átejtett', elviselhetetlennek tartottam az egészet, úgy éreztem csak kihasznált, én mindenben ott voltam neki és mégis... De idővel rájöttem, hogy nyilván én is vétettem a kapcsolatban, sose csak hibás van, hisz egy kapcsolat 2 emberről szól. Van megcsalt és aki megcsal, de legfőképp mindennek van egy eredete. Ha megteszi, nem azért teszi meg, mert haha micsoda poén! [Kivéve ha egy tapló, de akkor amúgy se lesztek együtt addig, hogy ennyire elfajuljon :)] Mi azóta "kibékültünk", megbeszéltük a dolgainkat, hogy mindkettőnknek változnia kell a másikért. Azóta minden rendben van velünk.

Az igaz szerelem úgyis visszatalál, a hamisat meg amúgy is kár látszatból fenntartani. Tényleg, csak adj neki bizalmat. Persze ne egyszerre omolj rá, fokozatosan ki fogjátok érdemelni egymástól nemcsak a kölcsönös lojalitást, de az elismerést is. Ha lépcsőről lépcsőre haladtok, kommunikáltok és nem a szőnyeg alá söpritek a konfliktusokat, akkor rendben kell mennie mindennek. Ne stresszelj azon, ami még meg sem történt. Tudod, carpe diem! :)

Ha szigorúan "fogod" :D akkor is megcsalhat, meg akkor is ha elengeded....attól függ hogy ő milyen ember. Nem attól, hogy te mit engedsz meg...és egyébként is. Azt hiszed ha te nem engedsz meg valamit neki akkor majd engedelmeskedik? :D max a hátad mögött fogja csinálni.

Ha hűséges, minden helyzetben az marad. Ha hűtlen akkor akármint csinálhatsz, akkor is megcsal.