Szerintetek mikor van az az időpont, amikor azért már "illik" elvenni a lányt feleségül?

5 év jegyesség után én szépen visszaadnám a gyűrűt, ha továbbra sem akarnál elvenni, és elköszönnék, mert aki így hiteget meg gyerekeskedik, annak nem való komoly párkapcsolat...Bár eleve nem várnék öt évig (eljegyzés után!).

Eljegyezni akkor szokták értelmes felnőtt emberek egymást, ha házasságot akarnak kötni a KÖZELJÖVŐBEN, és nem az a legfőbb érvük, hogy kényelmes a jegyben járás. Szánalmas. Féltél, hogy gyűrű nélkül lelép, vagy minek kellett akkor ez az egész?

Nem azért kell elvenni valakit, mert illik, hanem azért, mert szeretnéd és vágysz rá, hogy ő legyen a feleséged.

Ha nem szeretnéd, akkor ne várj még 5 évet azzal, hogy ezt közlöd vele.

Kedves kérdező az esetedben ha csak az esküvő miatti para van, ezért kényelmesebb jegyesnek lenni, akkor ideje legyőznöd vagy közöld a barátnőddel is, hogy beszari alak vagy, mert ahogy a többieknél nekem nem az idővel van a problémám hanem a kényelmességeddel.

A mai világban nem könnyű segítség nélkül ha nincs jó munkád egy esküvő árát kipengetni (hacsak nem valami szerény szűk családi köröst tervez az ember) így a hosszú jegyességgel nincs bajom, viszont a hitegetéssel annál inkább. 5 évemet pazaroltam egy pasira, aki már az első évtől azzal ámított, hogyha befejezem az egyetemet elvesz annyira szeret. Közelített a diplomaosztó de még csak összeköltözni se akart, mert neki teljesen kényelmes volt otthon élni anyucival és sopánkodni, hogy sose tudja kipihenni magát, nincs ideje ezért közös programokra és én vagyok a szemét ha nem alszok nála egy héten a lehető legtöbb estét kétlaki életmódot folytatva. Meguntam, szakítottunk. Mostani párommal előre közöltem, hogy nekem már nem jön be a hosszú évekig járunk aztán rájövünk, hogy bocs mégse működik a dolog. Nem vagyok kis tinicsitri már, ha komolyan gondolja 2-3 éven belül tegye meg a szándékot, aztán már felőlem maradhatunk életünk végéig papír nélkül, de a szándék megvan és nem csak barát-barátnő leszünk. De ha csak azért nem akarna a későbbiekben házasodni, mert jajj akkor már ásó, kapa van, akkor szintén olyan mintha csak járogatnánk hiába jegyzett el, tehát szintén szakítóok. Egy bizonyos kor után az ember szeretne családot alapítani és azt nem lehet a járogatunk státuszban.

Lehet érzelemmentesnek tűnik, de ha racionálisan nézi az ember 2-3 5 éves járogatunk emberke és máris ott tartok, hogy nem lesz soha saját gyerekem, mert 35 fölött már nem szeretnék vállalni, zabigyereket pedig szintén nem, se a gyereknek, se nekem nem lenne ideális. Ebben maradok konzervatív. Megfelelő állás, férj és utána jöhet minden egyéb :) Mondjuk lehet azért is gondolkodom így, mert a családban elég sok "szingli" közelít a 40hez nő van, akik olyan 30-35 éves korukig élni akartak, aztán meg már nem találtak rendes férfit. Így ott állnak a világban tökegyedül és elvált már nem kell több gyerek férfiakkal tudnak csak esetleg összejönni.

23 N

Azért rágja a füled, mert te HITEGETTED azzal hogy el fogod venni mert megkérted a kezét.

Aki lánykérésre adja a fejét, az ne úgy gondolkodjon, hogy megkérem aztán bekussol, és majd 10 év múlva talán elveszem....mert ezzel becsapod őt.

Én speciel már rég otthagytalak volna....

Én amondó voltam mindig is, hogy aki 1 éven belül nem kér meg, majd a lánykérést követően 2 éven belül nem vesz el, azzal nekem nincs további beszélni valóm, mert csak hülyít, és erre nekem nincsen szükségem. Nem fogok várni évekig a semmire... és nem maradok egy számomra jövőtlen kapcsolatban.

Soha semmiért nem rágtam senki fülét.

Az első pasi aki megkérte a kezem, 3 hónap után kért meg, és 10 hónapos volt a kapcsolat amikor szétmentünk. (betegesen féltékeny lett a lánykérés után, tiltani akart a barátaimtól meg stb....majd a végén ő megcsalt, és meg is pofozott amikor ott akartam hagyni. Visszaütöttem, mert nem szoktam hagyni magam, aztán otthagytam.) Ekkor voltam 20 éves.

A férjemet 24 évesen ismertem meg és jöttem vele össze. 1 hónap járás után kérte meg a kezem, és másfél év után volt az esküvőnk (ebben az utolsó fél év volt együtt élés)

Ma már majdnem 4 éve vagyunk együtt, és boldogok vagyunk. Nem bántunk meg semmit. Senki nem hülyítette évekig a másikat, nem rágta senki senki fülét:) Ennyi. Én 25 éves voltam az esküvőnkön, a férjem 22.

Egyébként pedig megbeszélés kérdése. Ha megkérted a kezét, beszélni kellett volna róla mikor akartok esküvőt. Nem bele a vakvilágba megkéred, aztán ez úgy lóg a levegőben. Ennek így semmi értelme. És ő sem érezné becsapva magát, hogy csak kifogásokat keresel, hogy ne kelljen elvenni.

Sem gyerekhez nem értél meg, sem komoly felnőtt párkapcsolathoz....

Mi a fenének maradjon veled? Azért hogy ha 30 lesz , addig még hülyítsd, hitegesd, aztán akkor meg otthagyod egy fiatalabbért?

Nem vagy elkötelezett felé. Kifogások kifogások hátán....ennek így semmi értelme.

Egyébként esküvő után nem mindenki akar veszetten gyereket, ez is kifogás.... mi majdnem 2,5 éve vagyunk házasok, de még nincs gyerekünk, és 30 éves koromig nem is tervezünk. Az még 2 év. Aztán hogy lesz e gyerekünk egyáltalán , az majd kiderül, mert beteg is vagyok.