Egy párkapcsolatban miért erősebb a férfi jelleme, személyisége, mint a nőé, miért nem alkalmazkodóbbak egy kicsit?

Ez most amúgy nagyon csúnya általánosítás volt, már bocs. Én uralkodó típusnak gondolom magam egy bizonyos szintig, de abszolút hűséges fajta vagyok és ha akarom és jónak látom, az empátiámmal sincs baj. Mondom, ha úgy akarom.

De egy olyan világban, ahol egy férfinak SZÉGYEN kimutatni az érzéseit, meg az is szégyen, hogy egyáltalán vannak gyengéd érzelmei... nem csodálom, ha a legtöbb férfi nem mutatja őket ki - jóllehet vannak nekik. Próbáld meg néha a másik szemszögből is megvizsgálni. Most megint én vagyok a kivétel persze.

Egy konkrét példa: ha kicsit viccesebb hangulatomban vagyok, vagy akár olyan "bújós" a hangulatom, egyből rámvágja valami nagyokos, hogy ez milyen bu*is, hogy biztos a fiúkat szeretem, meg akkor is, amikor megtudják, hogy nem bulizok és "csajozok". Pedig erről szó sincs, csak pl nem félek kimutatni az érzéseim, van romantikusabb oldalam is, meg effélék. És bizony kaptam is érte már sok hideget. A legtöbb férfi ezt nem kockáztatja meg és inkább bunkó, tapló meg amit akarsz. És tudod mit? Szemmel láthatólag sok buta libának az kell. Szóval kereslet - kínálat. De ez csak szélsőséges példa az én szemszögemből.