Lányok, ha megszerettetek valakit, aki NAGYON nem jött be sokáig, mi volt az ok?

Egyetlen ilyen srác volt egész életemben, még egyetemen.

Csoporttársak voltunk. Elég béna volt első évben. Magas, alapjáraton még nem is rossz képű, de vékony, nem túl jól öltözött, csendesebb és ami a legfontosabb: elég kezdeményezőképtelen. Hallottam meg láttam is rajta hogy tetszem neki, de ha beszéltünk, akkor is többnyire csak baráti alapon. Sosem hívott el valahova, nem jött oda hozzám, stb, pedig jó pár hónapig igent is mondtam volna neki. Aztán már inkább fárasztott és taszított a bénasága és év végére már alig viseltem a jelenlétét, inkább taszított, hogy ilyen béna, tesze-tosza.

A 2. évben teljesen más emberként jött vissza. Kicsit megváltoztatta a kinézetét, a 4-5 hónap alatt amíg nem láttam egész szépen megizmosodott és a természete is sokkal jobb lett. Szívesebben beszélgetett emberekkel, hallottam hogy voltak nők is az életében a suliban meg az otthonában is. Egyszerűen jobb embernek tűnt. Ezután már megszűnt a korábban miatta létrejött tőle való viszolygás, de nem mutatott különösebb érdeklődést irántam még. Viszont megint pár hónapra rá a vizsgák idején már randizni hívott, meg minden.

Megismertem, és akkor jobban megnéztem, és amikor már nem láttam azt ami miatt úgy gondoltam nem jön be, mgállapítottam hogy jobban néz ki, mint eddig akárki aki tetszett

/kicsinyes tudom, de a magassága miatt nem tekintettem á potenciális partnerként, így meg sem néztem jobban a vonásait, alkatát...nem tekintettem férfiként rá, de 2 beszélgetés elég volt, hogy ez változzon:) / előtte távolról ismertem/

Nálunk az volt az ok főleg nálam hogy megismertem a barátom és tényleg nagyon kedves srác, és így szerettem meg.

Nekem nem jött be, bár inkább az alakjával volt bajom, de egyébként jóképű srác volt, meg aranyos szóval az túlzás hogy nagyon nem jött be, de vonzódni nem tudtam iránta.

Csak ugye ő nyomult rám amikor egyszer közösen dolgoztunk mert belém habarodott nagyon, akkor szívem szerint áthelyeztettem volna magam másik gyakorlati helyre de végül nem tettem meg.

Aztán sok időt kezdtünk el együtt eltölteni, nagyon kedves, humoros, aranyos srác. Nagyon sok mindenhez ért, látszik hogy keményfából faragták, nem töketlenkedik, kiállt értem amikor valami miatt bajba kerültem és el akartak tanácsolni, és nagyon sokat kedveskedett nekem még most is.

Egyszer túl hideg volt kint, én fáztam mert elég lengén öltöztem fel, jól indult a reggel csak napközbe pont esős lett az idő és egyszál miniruhába meg egy vékony harisnyába nem akartam az esőbe ázni mert meleg volt a reggel azért mertem így menni. Akkor a barátom odaadta nekem a pulcsiját kapucnisat hogy ne fázzak és inkább ő ment pólóba.

Megsajnálta, vissza akartam neki adni, de nem engedte. Jól megfázott, de cserébe kimostam a pulcsiját, majd meglátogattam hogy picit ápoljam.

De nagyon aranyos volt a srác, hálás, és egyre jobban megkedveltem.

Végül karácsony előtt 2 héttel elmentünk kettesbe egy vásárra, csak mert nem tudtam kivel menni, és megfogta a kezem hogy ne fázzon, aztán minden jött szinte magától, megtörtént a csók is, és onnantól kezdve lettem szerelmes :)

Nagyon örültünk hogy egymásra találtunk ilyen téren, pedig nagyon nem akartam tőle semmit, de megszerettem.

Persze ő is sokat változott, mindenben a kedvembe jár, nagyon aranyos, de tényleg :)

És nem használom ki mert nincs rá okom, én családomban sokkal jobbak az anyagi helyzetek mint nála, tehát nem erről van szó, meg én nem ezt nézem. Nálam fontos a külső, ez tény de elsősorban az igényesség. Igaz a kövérséget igénytelennek tartom, de a barátom nagyon ad magára, így szinte elnyomja a kövérségét, amennyire csak tudja, már elkezdett tenni ellene eddig nem volt rá ösztönzés de végül én rávettem a fogyásra, szépen halad, is nagyon kitartó, a szerelem és a szeretet erőt ad neki nagyon sokat, én meg mellette vagyok :)