Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Újrakezdjem vele? Vagy maradjak a réginél?
Két évvel ezelőtt szakítottam a volt barátommal, két hónapot jártunk. Távkapcsolat volt. Azért lett vége, mert részegen megcsalt. Én igazán értékeltem, hogy volt benne annyi, hogy elmondta. 120 km távolságból simán megtehette volna, hogy elhallgatja, soha ki nem derült volna.
Mikor őt otthagytam, rá nemsokkal összejöttem a mostani barátommal, majdnem két éve vagyunk már együtt. Az utóbbi időben iszonyatosan megromlott vele a kapcsolatom, sokszor gondoltam már a szakításra. Végül soha nem tettem meg, hol sajnálatból, hol azért, mert valahogy vissza tudta "építkezni" magát. Nemrég megint volt egy hatalmas veszekedésünk, és bár bocsánatot kért, nem érzem úgy, hogy helyreállt a dolog, hogy képes lesz-e helyreállítani, illetve akarja-e egyáltalán, hogy helyreálljon.
Namost a voltom pont ezekben a napokban jelentkezett. Beszélgettünk, nosztalgiáztunk. Ő elmondta, hogy azóta is iszonyatosan bánja, amit tett, és kapja is a Sorstól visszafelé rendesen. A végére ott lukadtunk ki, hogy megintcsak naponta kapom tőle a szerelmi vallomásokat, mint két éve, én pedig totálisan elbizonytalanodtam.
Fogalmam nincs, mit tegyek. Próbáltam már a "serpenyős" módszert is, de az is becsődölt. Mindkét pasinál teljesen egyforma a 'mellette' és az 'ellene' érveket tartalmazó serpenyő is. A voltmellett az a legfőbb érv, hogy szerintem ott fenn Pesten olyan lányt találhatna magának, amilyet csak akar, és azokhoz nem is kéne 120 km-t vonatoznia, mint hozzám, de ő valahogy mégis engem akar. Nem hiszem, hogy csak p_ncihiánya lenne, mert mint már írtam, arra bőven találna helyben is csajt, nem értem, hogy ha ez lenne a célja, miért akarná ezt az igényét egy 120 km-rel arrébb lévő lánnyal kielégíteni. A mostani pedig... fogalmam nincs. Elég furcsán viselkedik. Nem tudom, hogy akarja-e még ezt az egészet egyáltalán, vagy csak egyszerűen "fáj neki a világ"... Megkérdeztem már, de természetesen az utóbbit válaszolta, de én még mindig nem tudom, mit higgyek.
Próbálok tiszta fejjel belegondolni a dolgokba, de egyszerűen nem tudom, mit tegyek. Komolyan rosszabb vagyok, mint egy kis 13 éves tinip_csa :D :S
Általában megoldom a dolgaim egyedül, mert elég jól át tudom tekinteni a legtöbb helyzetet külső szemlélőként is. De itt ez most nem megy. Nem mondom, hogy a GYIK az utolsó reményem, mert valahogy úgyis lesz, de a környezetemben nem találok olyan embert, aki nem elfogult, és tudna pár szóval segíteni.
Pls help!
17/L
Huhh, ezt neked kell eldöntened, de ahogy én mérlegelnék:
- Ha a mostani ennyire sz*r, akkor már minek erőltetni? Jobb minél-előbb lerendezni, nem nyúzni tovább az egészet. Én is nehezen szabadultam a pasimtól, mert mindig visszakönyörögte magát, én megsajnáltam, stb. De sokkal hamarabb kellett volna - de utólag okos az ember.
- Távkapcsolatban nem élnék. De ez én vagyok. Ráadásul újra bízni benne, bár én is csináltam hülyeséget és megbocsátott nekem Z., de elég rizikós az ilyen, ő bevállalta. (mondjuk tartottam is magam, mert szerettem, nem voltak más szándékaim)
A lényeg: a mostanit leépíteni, talán összejönni a régivel, de a legjobb, hogy ha újat keresnél. :)
Szia!
Én személy szerint lehet, hogy bele se kezdenék egy távkapcsolatba. Viszont a mostani pároddal nem nagyon lehetsz boldog, főleg ha mondtad, hogy sajnálatból is vagy vele. Akkor meg már rég veszett ügy. Én nem maradnék a mostani pároddal.
az biztos, hogy nincs biztosíték, hogy a volt nem teszi meg újra.
de az elég valószínű, hogy piszkosul bánja már.
az elmúlt két év alatt vagy kétszer keresett meg az egyik legjobb barátja, hogy mi a helyzet felém, mert a D annyira ki van bukva miattam, azóta se volt igazi kapcsolata állítólag...
ha igaz mindez, pláne rossz a mostani helyzet, mert így talán lehet egy hajszálnyi reménye D-nek is, és ha beleéli magát és nem jön össze, megint a padlóra kerül miattam, és nekem is jöhet majd a bűntudat... utálom, ha valaki miattam szenved :S
jelenleg mindkettőjükkel [a volttal is és a mostanival is] úgy vagyok, hogy fogalmam nincs, hogy mit érzek.
a volt iránt, ha még nem is érzek szerelmet, de hogy tudnék, az biztos.
a jelenlegi iránt pedig fogalmam nincs... vele olyan, mint a hullámvasút. hol tipikusan a rózsaszín szemüveg meg a föld fölött 10 centivel járás, hol pedig ez, ami most...
igazából talán szívem szerint talán a voltot választanám...
de nem tudom.
nem tudom, hogy merjem-e újra :S
annyira rossz ez így :S
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!