Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Most akkor hogyan is működik az internetes társkeresés? Sokan nem is tudják mit akarnak?
Felvetődött bennem ez a kérdés, mert életemben először néztem szét úgy igazából internetes társkeresőkön, főleg a Randivonalon és a Love-on. Tapasztalatom, hogy a legtöbb nő olyan ideált ad meg, melynek a férfiak 95%-a nem felel meg. Pl. olyan, hogy diplomás legyen a "herceg". Azt sem értem, hogy akik ilyen kikötéseket tesznek azok honnan tudják, hogy egyszer nem szeretnek-e majd bele egy olyan férfiba, akinek még érettségije sincs?
A saját ismeretségi körömből cáfolnám meg, hogy a szerelem nem ezen múlik. Van egy 19 éves lány és egy 31 éves férfi. A lány egyetemre jár, tud angolul, németül franciául. A férfi kijárta ugyan a 8 általánost, de nincs érettségije és szakmája sem. A lány olyan szép arcra, hogy akár szépségversenyt is nyerhetne, értelmes, mosolygós, barátságos. A férfi teljesen átlagos, eléggé flegma és igen, paraszt a viselkedése, számolni sem tud rendesen, de olvasni azért megtanult, habár az írás már nehezen megy neki...
Mi hoz össze két olyan embert, akik szinte teljesen ellentétesek? Egyik sem gazdag, a lánynak nincs autója, a férfinak egy lepukkadt 10 évnél öregebb Opelja van. Nem felelőtlenség komoly kapcsolatba úgy belevágni, hogy idióta kitételekkel teljesen kizárjuk, elriasztjuk azt az embert, aki talán az igazi lehetne talán egy életre? Ti mit gondoltok erről? Tényleg működhet az internetes társkeresés vagy csak arra jó, hogy az emberek helyzetét még reménytelenebbé próbálják tenni, hogy önbizalmuknak ártsanak?
válasza:a szerelemben nincs logika.
ezért tud szerelmes lenni egy csöves és egy 5 diplomás nő ha véletlen összefutnak.
így a párkeresés legkoraibb szakaszába (pl neten a elvárások leírásánál) beillesztett logika igen is logikus nemde?
tudom azt, hogy ha szerelmes vagyok már tök mind1 milyen a lány, szeretni fogom...
akkor még mielőtt az agyamat elbutítja a hormon azelőtt megkötéseket teszek.. hogy igen is ne legyen bagós, ne legyen alkesz, ne legyen bálna... stb
mert ha már szeretem őt akkor tudom, hogy az se zavarna ha farka lenne kb...
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:# 7: Szerintem a szerelemhez kell a közös hullámhossz, nekem legalábbis kell. Persze vannak, akik idealizálják a potenciális partnert, és belelátnak mindenfélét, ami nincs meg benne, de én azt nem tekintem szerelemnek, csak fellángolásnak... mert aztán idővel eloszlik a rózsaszín köd, és ott állnak, hogy jé, hát nincs semmi közös bennünk...
Éppen ezért - kellő tapasztalattal és önismerettel - határozok meg bizonyos kritériumokat, amelyek alapján tudom, hogy van egyáltalán esély valakibe beleszeretni. Nálam ezek az intelligencia, a nagyfokú általános műveltség, a kiemelkedő kommunikációs stílus, a közös érdeklődési kör. Nem elképzelhetetlen, hogy pont megfelel ezeknek a kritériumoknak egy nem diplomás, de azért lényegesen kisebb az esélye, mint annak, hogy diplomások körében találom meg. Ha nem kötöm ki a diplomást, akkor kénytelen vagyok 100 olyan emberrel beszélgetni, akikkel nincs meg a közös hullámhossz, hátha akad köztük egy, aki megfelel az "elvárásaimnak". Ha azonban kikötöm a diplomát, akkor mondjuk 20 emberből akad egy...
Ez nagyjából olyan, mint egy álláspályázat... valamilyen kritériumrendszert ki kell kötni, mert lesz ezer jelentkező, és ennyiből nem lehet csak 8úgy szimplán "megérzés" alapján választani...
Egy nőnek társkeresőn akár több százan is írhatnak... most akkor esélyt kellene adni mindenkinek, hogy kiderüljön, ki a legmegfelelőbb? Gondold végig, ha csak mondjuk heti húszan írnak, és mindenkire csak fél órát szánok... az 10 óra! És ennyi idő alatt nem lehet megismerni senkit! Mások kép alapján szelektálnak, akkor meg az a bírálat éri őket, hogy felszínesek... én az alapján - többek között - hogy mondjuk képes-e kerek, egész mondatokban kommunikálni, szokott-e könyvet olvasni, jár-e színházba, néz-e művészfilmeket, lehet-e irodalomról, művészetekről, filozófiáról társalogni... - mert engem ezek érdekelnek! És hosszú távon a közös érdeklődési kör hiánya bizony visszaüt. Lehet, hogy két hétig még izgalmas a szigeten andalgás, de aztán már nem lesz elég! Ez tapasztalat! És én ismerem magam annyira, hogy nem érezném jól magam olyannal, akinek a szórakozás az Éjjel-nappal Budapestből áll... (és nyilván ő sem érezné jól magát velem).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!