Amióta a barátnőm felhozta a gyerek témát, ha rá nézek a szabadságom elvételét látom, valami tipp?

A gyerekvállalás az élet nagy döntése, még akkor is ha ezt minden áron el akarják bagatelizálni, és állandóan kampányolnak mellette, hogy ez mennyire olyan dolog, amibe csak úgy vágj bele jó lesz.

Az első ami megütött, és reagálnék rá: Ha nem vállalsz babát akkor sem léphetsz félre a barátnőd mellett :) Vagy úgy gondoltad majd még tombolsz kicsit mellette/nélküle?

A másik meglátásom (ez megfigyelésem), hogy ha nem a pasi hozza fel a baba témát, az majdnem mindig sokként éri. Feltételezem a részéről egy a pár év, ez max: 30-ig jelenti nála. Szóval ő már valójában fejben a házasság/baba/család álmokat szövögeti. Az első amit javasolnék, hogy hagyj időt magadnak, hátha benned is megérik az apai érzés. Ez egy érzés, amikor ránézel egy kisgyerekre és azt mondod "nekem is kell egy ilyen" :) A másik, hogy ne hagyd erőltetni a dolgot, ha az egyik fél nem akarja, annak baj lesz a vége. És egy gonosz tanács (nem ismerem a hölgyet, ezért most rosszhiszemű leszek bocs) figyelj te is oda a védekezésre, nehogy "véletlenül" a tabletta a dobozában maradjon...Mert ilyet is láttunk már szép számmal

Te úgy mentél bele ebbe a kapcsolatba, hogy nem akarsz egyáltalán gyereket, vagy csak a közeli jövőben nem? Mert ha nem akarsz még évek múlva sem, akkor most kellene megmondani neki, és nem húzni az idejét, hogy találhasson valakit, aki akar gyereket. De úgy is felfoghatod, hogy annyi minden történhet még, lehet hogy szétmentek, lehet, hogy belenőssz ebbe a dologba, és már te fogod akarni a gyereket, szóval tök felesleges ezen kattogni, mert az érzéseid még megváltozhatnak. De ha egyáltalán soha nem akarsz gyereket, akkor tényleg ne rabold az idejét.

1-es: Te hülye vagy, fiam. Ha mindenki így gondolkodna mint te, már rég kihalt volna az emberiség? Mi az, hogy egy életen át? Egy kapcsolatnak igenis valamerre tartania kell, és egy idő után igenis hozzátartozik a gyerek, kivéve, ha tudatosan gyerektelenek maradnak, de ezt senki nem döntheti el egyedül.

En nokent erzek igy, kedves kerdezo. Bar szerencsere az en parom szinten nem akar gyereket, de ugy erzem, hogy ha egy napon feljonne a tema, akkor o hozna fel.

Bizom benne, hogy nem fogja felhozni, mert nem mindenkinek valo az, en egyaltalan nem vagyom ra, pedig mar nem vagyok tini.

Majd addig meg meglatod, adj magadnak idot. Ha eleve tudod, hogy egy napon szeretnel gyereket, akkor ugyis meg fogsz baratkozni a gondolattal.

Amennyiben 1 even belul nem erzel valtozast, engedd szabadon a baratnodet, hadd talaljon maganak egy ferfit. Legalabbis en ezt tennem :-)

Nézd, komoly kapcsolatban egy 25 éves nőnél teljesen természetes, hogy felmerül a családalapítás gondolata.

Mi is már aktívan tervezünk a férjemmel (25 és 30 évesek vagyunk), de amikor azt mondom, hogy pár év múlva szeretnék gyereket, komolyan is gondolom, és eszemben sincs 1-2 éven belül szülni, a 4-5 sokkal reálisabb (kivéve, ha nyerünk a lottón).

De ha te nemcsak 1-2 (vagy 3-4) év múlva nem akarsz gyereket, hanem 10 év múlva sem, a korrekt az lenne, ha tájékoztatnád erről a barátnőd is, mert nekünk nőknek az évek múlása tényleg kellemetlenebb ilyen szempontból.

A félelmeid amúgy jogosak, szerintem nincs ember a földön, aki ne félne a szülővé válástól. Nyugodtan oszd meg az érzéseidet a pároddal, mi is megbeszélünk minden ilyesmit, jót tesz.

elég rossz gyermekvállalási ok az, hogy "gyorsan csináljunk egyet mert lejár az idő" vagy mert "már itt az ideje", vagy mert "most ez következik, a gyűrű már megvolt"

ennek így nem lesz jó vége..

hasonló volt már velem, hogy veszélyeztetve éreztem a szabadságom, kényelmem és szakítottunk.

hát most vagy szakítasz vagy dolgozol önmagadon.

én a könnyebbik utat választottam:))

de összességében jól tettem, mert nem állt készen egyikünk sem egy "komoly" kapcsolatra.. hiába az együtt töltött évek ide vagy oda. szétmentünk volna előbb utóbb. ha elkezdek magamon dolgozni miközben együtt vagyunk akkor meg azért hagyom el őt mert rádöbbenek olyan dolgokra amiket addig nem láttam.

és most legalább van időm arra, hogy rájöjjek hogyan lehetek ÉN megfelelő partner 1 komoly kapcsolathoz.

hát pozitív kimenetelű megoldást nemigen látok..

ahhoz két érett ember kell.. nem elég ha csak az egyik érett.

jelenleg szerintem egyikőtök sem érett, legalább is nekem ez a biológiai órám mindjárt lejár téma, meg fosok a felelősségtől téma ez nem éppen érett felfogás.

viszont ez egy jó alap. ketten együtt fejlődhettek:)