Még mindig érzek iránta valamit?

Ha meglátom, és belenézünk egymás szemébe... Elfog egy mély érzés legbelül, és mosolyognom kell. Ő is mosolyog. Sokszor gondolok rá, habár egy suliba járunk, mindennap találkozunk, szinte elfeledni sem tudom.

Anno ő szakított (9 hónapja), mert már nem szeretett.

Most viszont megint barátok lettünk. Jó barátok. Beszélgetünk, sok mindent megosztunk a másikkal. Szinte várom hogy beszélgessünk újra és újra. Érzem, hogy fontos nekem, de már nem tudnék benne megbízni egy párkapcsolatban.

Ő többet akar tőlem, csókolózni akar, és össze akar járni velem "huncutkodni", azt akarja hogy erotikusan táncoljak neki, folyton felhív a lakásukba stb. Mondtam hogy csak barátok lehetünk, én ilyet nem akarok. De akkor is folyton ezeket mondogatja, szinte mindig flörtöl, ölelget, mikor találkozunk. Én persze elutasítom.

Neki van 1 kiszemelt lány, aki nagyon kellene neki. De a lány le se sz*rja, csak hitegeti, hogy talán talán. Nyilván azért kell neki, mert nem kaphatja meg, és szinte megbolondul ettől a tudattól, és addig küzd, míg a csajnál valami eredményt elér...

Nekem mikor beszélünk folyton magához húz, és azt mondja, hogy "valld be hogy szerelmes vagy belém, erre várok..." Nem tudom hogy poénkodik-e vagy komolyan mondja. Aztán mélyen a szemembe néz, csak néz, komoly tekintettel, sokáig, majd elmosolyodik. Ráadásul "Kicsimnek" hív, de ez tutira poénból. Én is így hívom, viccelődünk.

Nem értem miért gondolja azt hogy szerelmes lennék belé, teljesen közömbös, baráti a viselkedésem. Más fiúkkal is flörtölgetek, aranyos vagyok minden fiú barátommal és ezt ő is látja, tudja.

Akkor miért hiszi ezt? Talán tényleg úgy viselkedek, mint aki szerelmes? Lehet, hogy még mindig nem vagyok túl rajta?