Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lányok, mennyire gáz ha egy 27 éves férfinak nincs semmije?
Bátyám 27 éves. 18 évesen kezdte az egyetemet, 5 évet járt. Jól elvégezte, stb. 1 évig munkát keresett, addig alkalmi munkákat vállalt (dolgozott akkoriban az egy év alatt kb. 8 cégnél) Sajnos még rendes munkát sem talált és súlyos beteg lett. 2 évet kezelték, egyszer visszaesett és kezdhetett mindent elölről amikor már örültünk a gyógyulásának. Most 27 éves, elvileg meggyógyult. Felvették most múlthéten egy céghez ahol most fog kezdeni. Mivel sokáig tartott az egyetem és a betegsége, sajnos nincsen semmije. Se lakása, se autója, egy forintja se. Szüleink segítették végig, most az albérletét és ők fogják fizetni amíg rendes keresete lesz.
Amúgy jóképű srác, most hogy újra elkezdett sportolni már kezdi visszanyerni a régi jó formáját. Vizilabdázott 22 éves koráig, izmos-sportos srác volt, odavoltak érte a csajok. Most sajnos látszik az arcán is hogy megviselte az élet.
Barátnője 4 éve nincsen, még az egyetem vége előtt szakítottak az elsővel akivel 6 évig voltak együtt.
Most teljesen értéktelennek érzi magát, a régi haverjainak háza, lakása, autója, családja van. Ő meg ott tart mint aki most esett ki az iskolapadból. Sajnos új barátokat nem talál magának (az emberek már akkor furcsán néznek rá amikor mondja hogy ennyi idősen nincs munkahelye és nem is dolgozott még sehol! Nem kezdhet minden beszélgetést a betegségével takarózással), én szoktam vele menni mindenfelé hogy ne legyen egyedül.
Nagyon szeretne barátnőt, egy társat. Van is egy nagyon rendes, helyes 25 éves csaj akinek udvarolt. Viszont amikor kiderült hogy "nincstelen" és nincs "társadalmi poziciója" már csak barátként néz rá és összejött az én egyik haverommal. Jó emberismerő vagyok és látom hogy miként viselkedik vele mindenki, mint egy leprással. Amikor kiderül hogy nincs "élete" akkor valami őrültnek, antiszociálisnak, életre nem valónak kezelik, amikor meg elmondja hogy milyen betegsége volt, leprásnak nézik-elkerülik.
Mit tanácsoltok neki? Vagy nekem is adhattok valami tanácsot, hogyan tudnék neki ennél is jobban segíteni?
Én is nemsokára 27 leszek, nekem sincs semmim, de barátnőm igen, és egy pillanatig nem fordult meg a fejében, hogy ettől kevesebb lennék. Most végzem az egyetemet én is, előtte 2 szakmát is tanultam, szóval az én életem is kacifántos volt. Most keresem első munkahelyem.
Szóval az a 25 éves lány egy hülye, nem ebből kell kiindulni.
Én 26 éves vagyok lassan és sok korombéli ismerősöm van. Tudod, hogy hánynak van ebből család, ház, autó? Konkrétan egyiknek sem. A mai világban ebben a korban maximum a szakmunkásokra jellemző az, hogy saját kocsival esetleg saját házzal büszkélkedhetnek (némi hitel fejében); vagy esetleg azokra, akiknek anyu-apu a segge alá tették ezeket a dolgokat. Ha néhány ismerősömnek mégis van állása, az is kész csoda és ők sem állnak annyira nagyszerűen, hogy ilyenekre költsenek.
A másik, hogy több olyan embert is ismerek, akik még 2002-ben kezdték az egyetemet és még csak most fognak végezni. Nekik sincs semmijük és már 30 év körül járnak...
Úgyhogy nem kell a bátyádnak ez miatt rosszul éreznie magát. Inkább összpontosítson arra, hogy egészséges maradjon. A 25 éves lányt meg le kell szrni. Ha annyira nagyon rendes lett volna, akkor nem így reagálja le a dolgokat.
Azt tanácsolom neki, hogy reálisan elemezze-értékelje helyzetét, és ennek megfelelő célokat tűzzön ki.
Egyetemet végzett, sikeres családos haverjaihoz képest tényleg le van maradva (nem tartozik most a felső 10%-hoz), de még így is (egyetemi végzettséggel, diplomás munkakörben foglalkoztatottként, és gondolom azért most is valahogy kinéz) simán a felső harmadba belefér.
Csajokat is ennek megfelelően válasszon, jó de ne a legjobb csajokat vegye számításba. Ahogy hónapról-hónapra építi fel önmagát, egyre jobban válogathat csajok közül is.
Csóró műegyetemistaként anno a legjobb csajoknál nekem se volt esélyem, aztán fiatal multis mérnökként hirtelen arany életem lett, de voltam 9 hónapig munkanélküli is, akkor én is teljesen magam alatt voltam.
36F
Ha a pénzre gondolok,akkor a testvéred körülményei teljesen átlagosnak mondhatóak. Meglásd, amikor elkezd pénzt keresni, rájön, hogy a munkájáért pénzt kap, akkor kicsit értékesebbnek fogja magát érezni.És nem azért, mert akármennyit is keres, hanem mert valamennyit keres! A munka tesz emberré és nagyonis meg tudja dobni az ember önbizalmat, ha értékesnek érzi magát.Amikor már saját maga fizeti az albérletét,akkor már kicsit jobb lesz a helyzete,és simán találhat egy olyan nőt, aki szintén albérletben lakik és együtt már tudnak valamerre elindulni :)
Előbb picit magát rakja rendbe, de ne egy barátnőtől várja a csodát. Ha magát elfogadja,megszereti, jól érzi magát a bőrében,akkor hidd el talál magának valakit :)
Sok sikert neki!!!
Na és ehhez mit szóltok? :D
Van munkám egy 80mrd-ot érő cégnél vagyok biztosítási ügyintéző / kárszakértő. Van lakásom és autóm ééés hozzáteszem hogy segítem anyámat havi szinten ráadásul még tudok félrerakni apámmal nem tartom a kapcsolatot.. és a legnagyobb vicc hogy 22/F ;)
és nincs hitelem!! :) egyedülállóként :)
(Az előző voltam)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!