Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egyikőnk se akar kapcsolatot, de már lassan egy éve szerelmesek vagyunk egymásba, mit tegyünk?
Nem arról van szó, hogy nem akarnánk hűségesek lenni meg ilyesmi, mert nem kellenek mások, szóval nem ebben van a hiba...
De akkor se vagyunk alkalmasak arra, hogy igazán jó kapcsolatot alakítsunk ki valakivel, ő még sose járt senkivel (csak egy darabig velem), én pedig korábban olyanokkal voltam, akik a világ legönzetlenebb, odaadóbb, szeretetreméltóbb emberei, szóval nagyon megszoktam ezt, hogy semmit se kell tennem a dologért.
Tudom, hogy a hozzáállásunk a későbbiekben is sok bajt hozhat még, de most ez van. És alapból ha valakivel kapcsolatban leszek, onnantól irreális elvárásaim lesznek (bár korábban ezek mégis megvalósultak), kifordulok önmagamból, féltékeny vagyok, megsértődöm stb...
mióta viszont nem nevezzük kapcsolatnak a dolgot, azóta teljesen jól érzem így magam lelkileg, nincs bennem az, hogyha átjön hozzám sokszor, hogy ezt csak kényszerből teszi, mert egy kapcsolatban így illik...stb... szóval olyan természetesnek érzem az egészet, és ilyen felhőtlenül boldog még senkivel se voltam.
De ő már azt szeretné, ha újra kapcsolatnak hívnánk ezt, ami köztünk van...
Tudom, hogy nagyon hülyén gondolkozom, mert gyakorlatilag most is olyan minden, mintha együtt lennénk, de ha kimondanánk ezt így, nekem elvesztené a dolog a varázsát, onnantól olyan kényszeres...
Te jóóó ég.
Komolyan gyerekek....
Hány évesek vagytok?
Anyátok inkább nyelt volna le titeket.
Ilyenkor sűrűn jut eszembe ez: [link]
Hát, hívd nem kapcsolatnak ha akarod. Ha neked ettől a szózól könnyebb a lelked. A barátodnak meg megmondhatod, hogy végtére kapcsolatban vagytok, csak a kedvedért nem nevezitek annak, mert te ettől nedvesedsz.
És így te is áltathatod magad tovább, és ő is megkapta amit akart. Kész. Happy End.
Na nekem az exem volt ilyen... Mikor másodjára próbálkoztunk, hogy ő nem akar kapcsolatot. Mert az túl nagy felelősség. Meg mi van, ha pár hónap múlva nem lesz jó. Meg akkor találkoznia kéne a szüleimmel. Meg folyamatosan együtt lenni. De amúgy meg nem vágyott senki másra, velem akart lenni, hűséges volt teljes mértékben.
Már bocsánat, de rossz a felfogásod a kapcsolatról... Nem kéne megváltoznia semminek azzal, hogy kimondjátok. Legalább lenne hogy nevezned ezt a valakit. De látod, legalább nem vagy egyedül ezzel.
Átéltem ezt.
Ugyanez volt, ha kimondtuk a kapcsolatot, onnantól az egész tnkrement és az én viselkedésem miatt.
Aztán így elszalasztottam valakit, akivel kölcsönös volt a dolog és jobb lehetett volna belőle, mert ő egy darabig ezt tűrte, de aztán elege lett, hogy nem vállalom fel.
Utána 2 évvel találkoztam egy másik pasival, aki nagyon megtetszett, az kalandnak indult, aztán ugyanez lett belőle, nem hívtunk kapcsolatnak a dolgot.
De olyan másfél hónap után egyszer felhozta, hogy mi lenne ha megpróbálnánk a kapcsolat-címkével az egészet, aztán ha nem megy visszatáncolunk.
Dilemmáztam egy ideig, de belementem.
Valahogy jól sült el, nem adott okot a féltékenységre ami nálam is hiba, meg ha látta hogy most jön a sértődött fej, akkor belefogott és elmagyarázta a dolgot, jól tudta kezelni.
Aztán most féléve együtt vagyunk így címkézetten, a világ tudtára adva, félév után most kirakta az első közös képet, de ez sem rázott meg :D
De jó pár év kellett ehhez az 1. csalódásom után, mire eljussak valakivel idáig.
#6. Mire gondolsz pontosan, amokor az első csalódást említed..?
Kiben és hogyan csalódtál..?
Említesz valamilyen féltékenységet is, de nem tudjuk, hogy az akkor mennyire volt jogos...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!