Csak kihasznál vagy tényleg szerethet?

A férfit akit szeretek, 10 éves kapcsolata volt aminek egy fél éve lett körülbelül vége. Hozzá teszem, nem miattam. Nagy szerelemnek indult, már ijesztően sok a közös bennünk, életfelfogás, értékrendszer, világról alkotott képünk, ízlés. Szóval hihetetlenül örülök hogy megtaláltuk egymást, viszont ő sokat bolyong még a múltban, látom szomorú, és nagyon küzd az ellen hogy a jövőre koncentráljon ne a múltba vesszen el. Tisztában van vele hogy az nem vezetne sehova. Én viszont bizonyosan kicsinyességből, és mert nem értem meg, nem szeretem ezeket a lelki negatív merengő kizökkenéseit. Úgy érzem nem szeret, de azt mondta ha elhagyom úgy még nehezebb lesz, én vagyok az egyetlen társa aki mellett önmaga, és nem találna más olyan nőt mint én. Segítsek neki. Viszont néha kiborulok, tapintatosan elmondom neki miért, hogy nekem fáj hogy vissza réved, holott ez érthető. Nem tudom hogy kihasznál-e lelkileg, vagy tényleg vannak-e konkrét elképzelései velem.