Mit adnátok fel a nőért, akit szerettek? (Mondjuk ha össze szeretnétek költözni)

"l: A nő nem tűr állatot a lakásban,(kutya, macska) mert ő ő takarít utána és akármennyire is rendesen vannak tartva, nem higiénikus. Neked viszont van egy kedvenc ölebed, ami mióta megvan, az ágyadban aludt. "

Mi az, hogy akármennyire is van takarítva, nem higiénikus? Ti a padlóról esztek? A kutyámról nem mondanék le senki kedvéért. Ha valaki szeret, az szeressen a kutyámmal együtt. Más kérdés, hogy a kutya/macska ágyban alvásával nem tudok egyet érteni. Arról lemondanék ha úgy lenne, de az állatról nem. Teljes mértékben kegyetlenségnek tartom ha valaki erre akarja kényszeríteni a másikat.

Dohányzás: alap, hogy nem cigizek a lakásban, undorító szokás (cigizek). Jogos elvárás, hogy nem lehet a lakásban cigizni.

Takarítás: az takarítson többet, aki viszi a háziállatát.

Nem az a tokeletes partner, akivel nincsenek ilyen idetlen surlodasi pontok?

Feltetel nelkul es a masik megreformalasa nelkul nem megy?

Milyen kapcsolat az olyan, ahol az ilyen dolgokat egyeztetni kell?

Miert akarsz osszekoltozni egy olyan helyzetben, ami alapbol rosszabb felallasu, mint a jelenlegi sajat eleted?

Neked kell tudnod, hogy visszafele lepsz-e elore :)

Nos!

Ez jó, mert szinte mind passzol. Na most, ha tőlem elvárják hogy áldozatot hozzak, akkor jogos a másik féltől, hogy ugyan ezt megkapjam. Ergó.

Dohányzás télen-nyáron erkélyen: Nem nagy dolog, max leszokom :)

Házi kedvenc: az állat marad :D

Segíteni: nem szeretem a házi munkát, de főzni pl szeretek :D, szemétet levinni: Egy kis mozgás nem árt :D

Na szal a lényeg. Minden olyan dolog, amit csak csinálok, normális keretek között tudom igazítani. De ha van egy háziállatom, és oda vissza vagyok érte, meg csóri állat ő is, akkor azt viszont ő viselje el. Akárhogyan is nézem, az számomra egy "családtag".

Állatot lakásban nem tartanék...

Szerencsére aarom egyet ért..

Olyan nincs, hogy mindig neki kell levinni a zszemetet.. Másban epis elvarom a segítségét, ha mindketten dolgozunk.. Ugyanannyit csinálunk mindketten körülbelül..olyan férfival sosem jöttem volna össze, akit megeszik a kosz a nő nélkül, tudjon magáról egyedül is gondoskodni, nem gyerek..akkor is ha otthon nem kellett csinálnia..tudjon főzn is...(pedig én szívesen csinálom, de ne kelljen azon aggódnim mit eszik, ha nekem el kell utaznom pár napra)

Dohányzás.. Nem élnék olyan pasival, aki dohányzik.. Mert hányingert kapok a szagától ha megérzem a kezén és a száján, máshol nincs bajom aannyira a szaggal, viszont olyanhoz látogatőba sem szívesen ahol a lakásban dohányoznak.. Nekem fura, hogy nincs akkora igenye a lakőterére valakinek, hogy ne büdösítse össze, elég ha akkor mérgezi magát és a családját, amikor szívja..

Ha ezt egy férfi áldozatnak tekinti, akkor már közelebbről sem ismerkednék meg vele..

Szerencsére a párom nem ilyen, össze is költöztünk, össze is házasodtunk..

Bár most otthon élek, laktam már külön, szóval nemhogy a szemét levitele alap dolog, hanem teljes mértékben képes vagyok ellátni magam, és még itt sem hagyom, hogy anyám megcsinálja helyettem a saját feladataimat.

Nekem egyszerűen égő, ha hagyom, hogy anyám mossa a cuccaimat, teregessen, vasaljon, mindig főzzön nekem és mosogasson utánam.

Régóta dohányzom, de sosem jutott eszembe a lakásban rágyújtani, pedig anno a főbérlőnek semmi baja sem lett volna vele, mondta nyugodtan lehet. De majd hülye leszek, a saját ruháimon szagolgatni az áporodott fütszagot... Nem volt erkély az albiban, és a negyediken lift nélküli épületben laktam, szóval így legalább kevesebbet szívtam, mert nem mindig volt kedvem lecsattogni, hogy rágyújtsak. Itthon ugyanez a helyzet, csak 5. emelet :D

Szobaállatom sosem volt és nem is szeretném, hogy legyen. Az állat kintre való, szerintem.