Férfiak! Mi a véleményetek a domináns nőkről?

Itt első sorban arra gondolok, hogy magabiztos, tudja, hogy mit akar, és véghez is viszi (vagy mindent megtesz ennek érdekében), nem flörtölős-cicás típus, magabiztos, egyáltalán nem lehet befolyásolni, irányítani, csak abba megy bele, amit ő is akar, nem tesz meg valamit CSAK a partnere kedvéért (akár szexben pl.), nyíltan hangot mer adni a véleményének, kiáll magáért és a szeretteiért bármikor, bárkivel szemben, magabiztos, tisztában van a jó és rossz tulajdonságaival (és nem fél ezeket használni), és magas fal van körülötte, nem közelítheti meg akárki, eldöntendő ügyekben inkább az eszére hallgat mintsem az érzéseire.

Nyilván egy harmonikus, kiegyensúlyozott kapcsolatban kompromisszumokra hajlandó, melegszívű, kedves vagyok, de nagyon nehezen bízom meg bárkiben is (akár csak barátság szempontjából is). Van egy hasonló barátnőm, és mindketten azt tapasztaljuk, hogy a férfiak elsőre vonzónak találják, örülnek, hogy egy nő racionális, nem ment át rajta a fél város, stb. aztán amikor kiderül, hogy nem lehet csak gy ledumálni rólunk a bugyit, vagy nem omlunk a lábaik elé néhány bóktól (udvariasan fogadjunk, de nem vágódunk hanyatt), akkor inukba száll a bátorságuk. Ha arra kerül a sor, hogy CSAK akkor vagyunk hajlandóak bármilyen (akár csók) fizikai kapcsolatra, ha alaposan megismertük egymást, a válasz általában az, hogy kinek van ideje/türelme ezt kivárni.

Miért? Itt is millió+1 kérdés van arról, hogy miért van ennyi ribizli, eszetlen, felszínes, buta nő (való életben is ez a fent említett urak problémája), mégis, amikor összeakadnak egy egyenrangú (neadjisten okosabb, talpraesettebb) nővel, akkor miért futamodnak meg, és mennek vissza a butus, könnyűvérű, irányítható lányokhoz? Vagy ha amúgy is ez a típus jön be nekik, akkor miért nyafognak?

Korotokat íjátok le, legyetek szívesek.

(22/N)