Hagytatok már el úgy valakit, hogy tudtátok, szál egyedül marad az illető?

nem, de ha csak a sajnálat kötne hozzá elhagynám és megmondanám, barátként azért számíthat rám.

én tényleg segítek bárkinek aki hozzám fordul, de mint barát. Ez az egy nem megy, kapcsolatban lenni, rendelkezésre bocsájtani a testem valakinek bármikor, ha nem érzek iránta semmit.

Nekem ehhez kell a szerelem én nem bírom máshogy.

Voltam már hasonló helyzetben.

Bár nem külföldön, itthon, de a bnőmnek nem voltak barátai, senkije a családján kívül.

Sosem értettem, de ő ennyire családközpontú volt, a családja viszont ezt kihasználta, mindenkivel ő törődött, minden probléma rajta csattant. Én voltam az egyetlen támasza.

Aztán megromlott a viszony a részemről, de elkövettem azt a hibát, hogy vártam. Most épp fontos vizsgára készül, most ez, most az stb... A végén meg már annyira nem bírtam, hogy egyik napról a másikra ott hagytam. Randa dolog, talán nem lett volna annyira az, ha időben szólok.

Ez van. :(

Szívesen.

Megbántottam, igen, mivel úgy léptem le, ahogy. A gond inkább az, hogy nagyon nehezen értette meg a valós okát.

Új életet kezdtem? Hmm.. hát, még mindig kezdem... :(

Nehéz, de végül mindig arra jutok, h sajnos így kellett lennie. Ha maradtam volna, sokkal rosszabb lenne.

A kérdésedre összegezve azt tudom mondani, h ha vége van a kapcsolatnak, arra nincs "megfelelő" időpont. Sajnálatból nem szabad együtt lenni senkivel. Természetes, h szereted, mint embert, stb.. DE vége. Ezzel én is így voltam.

Szivesen :)

Tenyleg nem vagy konnyu helyzetben. Ha meg szabad adni tanacsot, segiteni azzal tudsz mindkettotoknek, ha most minel tobbet kommunikaltok, ragjatok at mindent. Ha o is latja, h nincs vissza, hidd el, kisebb lesz a fajdalom.

Szurkolok, h jol alakuljanak a dolgaid.