Miért kell a 23 éveseket öregnek titulálni? Amikor ez nem is igaz, mert ez még bőőőven a fiatal korosztályba tartozik.

Előző vagyok, kimaradt a lényeg. :D

Szóval ha te (mi) nem tartjuk magunkat öregnek, akkor nem vagyunk azok...

Nekem édesanyám 28 évesen ment férjhez, és 29-en szült, utánam meg sorba még két tesót. Minden szép rendben folyt le, természetesen születtünk.

DE: azt is számításba kéne venni, hogy a fiatalabb egyedek egészségesebb és erősebb utódokat nemzenek, mivel a génállományunk időben folyamatosan változik el, degenerálódik. Tehát minél öregebb vagy a reprodukció pillanatában, annál nagyobb a genetikai hibák előfordulásának az esélye az utódnál. Sőt, a te szervezeted is annál gyengébb. Nem véletlen, hogy anyáink-nagyanyáink már 20-on éves korukban akár több gyereket is neveltek.

Na jó, most nem azt akartam mondani, hogy nem szabad később szülni... Csak vállalni kell ami vele jár. Ebbe beletartozik az egészség is, és ahogy mondod, az anyagi, pénzügyi, lelki háttér is. Ezért kell tudatosan kapcsolatot építeni, majd családot alapítani, hogy ne utólag derüljön ki, amikor elmúlik a lila köd, hogy se szeretet, se pénz, se egészség, se semmi...

Feltételezem a te családodban is többet adnak az iskolázottságra mint a pénzügyi jóllétre, ez nálunk is így van. (Anyai nagyszüleim tanítók voltak, apai nagyszüleim is tanítottak, meg nyugdíjpénztáránál, vasútnál dolgoztak - nekik elég volt bőven az érettségi ehhez.) Szóval ha jól neveltek, (gondolom igen), akkor nálad is bekövetkezik az a pillanat, amikor vágyni fogsz arra, hogy elszakadj tőlük és a saját utad járd, és sikerülni is fog.

Aki ezt mondja, arra gondol, hogy most igaz, hogy úgy érzed neked ez a jó. De később meg majd eszedbe jut hogy jó lenne komoly kapcsolat, házasság, de akkor már késő lesz , mert ahogy idősebb leszel, egyre nehezebben találsz majd párt magadnak.

Én szerencsés voltam mert 24 évesen megtaláltam az igazit és 25 évesen hozzá is mentem. Tehát viszonylag fiatalon. Dolgozunk mindketten,boldogok vagyunk, semmi gondunk nincs a világon.

Viszont 2 barátnőm is csak szenved és kínlódik mert nem jön nekik össze komoly kapcsolat sehogyan sem...28 évesek, egyedül vannak. A legtöbb pasi azt gondolja hogy valami baj van velük, mert ilyen korban nincs férjük, vagy komoly kapcsolatuk....ezért nem mernek velük kezdeni.

Szóval lehet azt gondolod most jó így, csak nehogy később kapj észbe hogy majd 30 évesen egyedül vagy, mert akkor már sokkal nehezebb lesz.

27/N

De ha így érzel, akkor minek hülyítesz valakit 3 évig? Miért nem fekszel le a fél várossal, vagy akivel akarsz, ha neked ez minden vágyad, és utána alakítasz ki komolyat?

Így csak becsapod szegényt..:(

Úristen...23 évesen öreg? Mit szóljak akkor én, 27 évesen? :D

Ráadásul nekem sincs gyerekem és én is idén kezdek el egy egyetemet, mivel eddig nem volt rá lehetőségem. Eddig papír nélkül dolgoztam a szakmámban (informatika) de most úgy döntöttem igenis megcsinálom. Sokat riogattak, h duplán hátránnyal indulok: korom miatt is, és mert nő vok egy hírhedt férfi szakon. Erre mit mondjak? Nem érdekel...

A másik ez a gyerekszülési nyomás. Van barátom akivel együtt vagyok, de egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, h 2-3 éven belül gyereket vállaljunk. Ő pályakezdő, nem keres annyit még, h megengedjük magunknak azt a pár év kiesést anyagilag. Arról nem is beszélve, h egyáltalán nem érzem magam felkészültnek egy gyerekhez. Mert könnyű azt mondani, h vállaljon mindenki két gyereket, de sajnos az első évek NAGYON nehezek. Főleg olyannak aki nincs rá felkészülve. Szinte egyik napról a másikra kell hozzászokni az állandó etetésekhez, éjszakai kevés alvásokhoz és az állandó gügyögésekhez a gyerekhez.

A másik dolog az előttem hozzászólókhoz szól: 30 éveseket leírni, h milyen nehéz párt találni? :D Ez vicces...a jelenlegi párommal társkeresőn ismerkedtem meg, de randiztam sok 30 éven felülivel is előtte. Azt kell mondanom, h semmi "defektjük" nem volt. Sőt, manapság már 40, 50, 60 évesek is simán mernek maguknak párt keresni.