Szombat esti sztori idő! Átverés, hazugság, logikátlanság. Vélemények?

Szívesen fogadom a véleményeket, de akár a leszólásokat is, mert talán megérdemlem... nem tudom megítélni eléggé.

A történet maga úgy május elsején kezdődött, mikor megismertem egy netes oldalon egy lányt. Előtte is szimpatikus volt már, de ekkor kezdtünk igazán beszélgetni és ezután ez csak egyre gyakoribb lett és egyre jobban megkedveltük egymást. Kis idő múlva már nem volt kérdéses, hogy egyikünk sem szimplán csak barátságot akar, hanem többet... Nos, itt jelezném is, hogy én is lány vagyok, mielőtt ezen fennakadna valaki.

Ez a lány annyira meglepően hasonlított rám a kedvelt dolgokban, világnézetben, hobbikban, stb... és még tetszettem is neki (ahogy ő is nekem), hogy szinte túl jónak tűnt az egész, hogy igaz legyen. Hónapokig beszélgettünk írásban, később pedig mikrofonon is majdnem, hogy napi szinten. A találkozás viszont valahogy mindig elmaradt... mikor megbeszéltünk egy időpontot, neki mindig közbejött valami, én pedig próbáltam türelmes lenni, bármennyire is nehéz volt. Egyébként 180km volt a távolság köztünk, ezért is volt nehéz a találka szervezése.

Aztán eljött a november eleje, egy teljesen átlagos nap volt, éppen mikrofonon kezdtünk volna beszélni, mint máskor is, mikor a megszokott kedves hangja helyett egy férfi hangot hallottam. Igen, át lettem verve. Kiderült, hogy egy hangelváltoztató programot használt mindeddig és egész végig hazudott nekem a neméről. Tudta, hogy nem lehet esélye nálam, hiszen leszbikus vagyok, de nem is volt képes abbahagyni a velem való beszélgetést, mert annyira megszeretett időközben. Ezért úgy gondolta, hogy addig, amíg tudja fenntartja ezt az illúziót, aztán ha egyszer lebukik majd úgyis vége lesz.

Nos én bolond vagyok valószínűleg, mert a kezdeti sokk után nem zavartam el. Úgy éreztem, hogy többet jelent nekem annál, hogy csak úgy elküldjem. Nem esett jól, amit tett, de mégsem voltam képes rá. Ehhez a döntéshez persze az is kellett, hogy nem hazudott a történetekről, amiket mesélt, se arról, amit szeret, stb... csak a neméről és az ezzel járó egyértelmű elváltoztatásokról.

Lényeg a lényeg... én azóta is beszélgetek vele. Egyszer találkoztunk is már 3 napra. Jól elvoltam vele, jól éreztem magam, nagyon összhangban voltunk végig, mint ahogy a netes beszélgetések során is.

Azonban a probléma ott gyökerezik, hogy ő szerelmes belém, én pedig képtelen vagyok azt érezni, amit ő. Kötődöm hozzá és úgy érzem ő ért meg a legjobban a világon, de nem vagyok képes szeretni őt. Nem vonzódom a férfi testhez, így hiába szeretem a belsőjét, külsőleg nem vagyok képes úgy gondolni rá. Emiatt pedig nem tudom azt érezni, amit egy lány iránt...

Neki ez rosszul esik és időnként kicsit elszomorodik emiatt, de egyébként meg nagyon jól elvagyunk... csak ugye felmerül a kérdés, hogy mi lesz ebből hosszútávon? Ő szeret engem, képtelen mást keresni, nekem pedig hiányozna, ha nem lenne itt már. De sosem lennék képes úgy együtt lenni vele... Beszéltünk már arról, hogy képtelen lenne azt látni, hogy mással vagyok együtt, így valószínűleg eltűnne az életemből, mikor ez megtörténik... de én meg ezt nem akarom.

A sors újabb fintora, hogy hamarosan elmegyünk egy olyan eseményre közösen, ahol van rá esély, hogy az a lány is ott lesz, akinek kiadta magát anno a srác... és ahogy arra gondolok, hogy talán esélyem lesz beszélni a lánnyal, kibe beleszerettem, még úgy is, hogy tudom, hogy ő nem ugyan olyan, hisz nem is ismerem a valódi énjét... még így is egyszerűen boldogság tölt el a gondolattól. Reménykedem talán titkon, hogy összebarátkozhatom vele...

Igazából nem tudom mit várok... talán véleményezést, hogy szerintetek mi a helyes lépés? Mi fog történni idővel? Nekem nem rossz ez a jelen helyzet, mert jól érzem magam vele és mindig örülök, mikor beszélhetünk, csak egyszerűen mégis hiányzik valami...

L