Ti hisztek még a kölcsönös szereteten/szerelmen alakuló, valóban komoly kapcsolatokban?

Hiszek benne és ilyenben is élek.

Jó látni, hogy nem vagyok egyedül :)

Viszont még jobb kérdés, hogy hogyan lehetséges ez?

Én azt tudom mondani, értéktisztelő közösségekhez érdemes tartozni, és alapvetően itt keresgélni.

Nem a szexre építeni, hanem a szexualitást építeni fokozatosan a lelki kötődésre (, ha van. Ha nincs, felejtsük el).

Ha kialakult a bizalom, onnantól kíméletlenül őszintének lenni egymással, de mindezt szeretettel, türelemmel kommunikálni.

Energiát fektetni a kapcsolatba - nem csak úgy, hogy időnként elmegyünk randizni meg kimosom a ruháidat, megfőzöm az ebédedet, telepítem a számítógépedet stb, hanem elviselem a kis hülyeségeidet, nem szólok be ha véletlenül elkésel, bevállalok érted olyat is, ami kényelmetlen, de tudom hogy nagy segítség neked és nem érsz rá. És látványosan értékelem, ha mindezt te is megteszed értem!

Belátjuk, hogy az élet együtt sem mindig habostorta, és együtt csinálunk a kapott citromokból limonádét (vagy tequilát).

Beszélgetni a jövőnkről, világképünkről, leendő családról, legbelső magunkról.

Most egy szuszra ennyi...

Ti mit gondoltok, minek köszönhető, ha van ilyen?

Én hittem benne hogy megtalálom ehhez a megfelelő társat, és 24 évesen meg is találtam.

Ilyen kapcsolatban élek vele már lassan 4 éve. házasságban 2 éve.

Mi a titok? Egymás lelki társai vagyunk...ennyi:)

Én 27 éves vagyok, a férjem 24.