Csak en vagyok olyan romantikus, hogy egy eletre tervezek? :3

Én is így gondolkoztam mindig is, és jó, hogy kitartottam a véleményem mellett, mert megtaláltam azt a bizonyos elsőt, aki már a férjem :)

Ha érzed, hogy neked ez igazán fontos, akkor ne hallgass a rosszindulatú károgókra. Persze a mai világban könnyen lehet, hogy mégsem sikerül, de ez benne van a pakliban, a fő, hogy te kitarts az elveid mellett.

Magam is a "rosszindulatú károgók" hadát gyarapítom, de nem azért, mert rosszat kívánnék bárkinek is, egyszerűen csak van már mögöttem nagyjából 20 éves párkapcsolati tapasztalat. Persze tizen-huszonévesen én is úgy gondoltam, hogy jön majd a nagy Ő, akivel le lehet élni az életet... de ehhez nagy mázli kell ám, vagy pedig...

Szóval: nagyon kevés esélye van annak, hogy két ember, akiket egymás mellé sodor a sors, tényleg összepasszol. Fiatalon még jellemzően nincs meg az embernek az a fajta önismerete, ami alapján megfelelően tudna szelektálni. Ez az önismeret pont a párkapcsolatok alapján alakul.

Persze vannak olyanok is, akik képesek minden kompromisszumot megkötni a párkapcsolat érdekében, de ez se jó ám! Hosszú távon ugyanis egyre több mindenről mondanak le, ami frusztrációhoz vezet, és... na mindegy, nem sorolom, ez messzire vesz.

A lényeg, hogy kb. 100-ból 1 esetben fordul elő, hogy az első párkapcsolatban már tökéletesen hozzánk illő ember mellett kötünk ki, ami élethosszig működik. Nagyon szép elképzelés, csak nem reális! Mert az emberek változnak, formálódnak, két ember a legkülönfélébb dolgokat hozza ki egymásból, és nem mindig pozitívumokat ám!

Persze fél-egy éves kapcsolatokban még könnyű mondani, hogy "megtaláltam az igazit". De majd ha 5 év után is ezt érzitek, akkor lehet egyértelműen kijelenteni! (És itt nem arra gondolok, hogy megcsal, megaláz, stb. Elég annyi is, ha nem tudjátok megbeszélni, kezelni a hétköznapi problémákat, ha az egyik, vagy mindkét fél elkényelmesedik és nem tesz a kapcsolatért, ha túl sok kompromisszumot kell kötni, túl sok mindenről kell lemondani.)

Ilyen egyébként a szex is... Nagyon sokan egész életükben nem tudják megtapasztalni, hogy milyen az IGAZÁN JÓ szex, mert megalkudnak olyan partner(ek) mellett, akikkel nem passzolnak össze szexuálisan. Ezt úgy kell elképzelni, hogy megadott összetevőkből lehet főzni olyan ételt, ami éppenséggel ízlik, de ha a tökéletesen egymással harmonizáló összetevőket keverem össze, akkor abból kulináris csoda születik, amitől mindenki megnyalja a szája szélét, aki eszik belőle. Egyáltalán nem mindegy!

És ez nem úgy működik, hogy ránézek valakire, és eldöntöm, hogy ő az igazi számomra... ehhez fejlődni, tapasztalni, csiszolódni kell.

Nem állítom, hogy nem lehet olyan szerencsés valaki, hogy elsőre pont a hozzá legjobban illő partnert találja meg! De nagyon-nagyon ritka. A hiba akkor van, mikor holmi naiv romantika miatt leragadunk az elsőnél, holott lehetne ezerszer jobb is!