Páromat sokat bántottam féltékenykedéssel, pedig nem volt rá okom. ő mindig kitartott mellettem, pedig sokszor meggyanúsítottam, ő akkor is kedves volt hozzám, hihetetlen h ennyire szeret. De Félek, h már nem úgy érez, mint régen. Mi legyen?

Sehogy.

Edd meg amit főztél és viseld el a saját hülyeséged!

A pszichológusok viszonylag egységesen állítják, hogy ha valaki alaptalanul féltékeny, akkor annak a két legalapvetőbb gyökere az alacsony önértékelés, illetve a "kisajátítás", a másik birtoklásának nem éppen egészséges vágya.

Én átéltem ezt a helyzetet a másik oldalon, egy olyan férfival, akit nagyon szerettem. (Ráadásul egy kifejezetten jóképű és vonzó, sportos férfi volt, nem mellékesen szórakoztató társaság, a szakmájában sikeres, jó egzisztenciával. Reálisan nézve nekem sokkal több okom lett volna féltékenykedni, mint fordítva.)

Nekem több év kellett annak a felismeréséhez, hogy mivel nem adtam okot a féltékenykedésére, ez igazából nem párkapcsolati probléma, aminek a megoldásából ki tudom venni a részemet, hanem a saját megoldatlan lelki problémája.

Ha pedig Ő nem akar őszintén szembenézni az okaival és megoldani, akkor csak úgy maradhatok vele, ha el tudom fogadni az örökös bizalmatlanságot, időnként az ezzel járó gyanúsítgatásokat és feszültséget, meg hogy belekényszerüljek abba a "játszmába", hogy nekem kelljen bizonygatni, hogy nem tettem semmi rosszat.

Én ennél nagyobb harmóniára vágytam, azt meg végképp nem tudtam volna elviselni, hogy a leendő gyermekeim apukájaként is így viselkedjen majd velem.

Nekem nagyon nehéz döntés volt annak idején, mert úgy hagytam el, hogy nagyon szerettem, de ma sem döntenék másképp. Önmagában az idő soha nem oldotta volna meg ezt a problémát, én pedig úgy éreztem, hogy részemről már minden olyan lehetőséget kimerítettem, ami az én mozgásteremen belül volt, és felismertem, hogy ettől a ponttól én már eszköztelen és tehetetlen vagyok, mert az Ő térfelén nem tudok játszani.

"Visszafordítani", meg nem történténté tenni nem tudod, ahogy eddig viselkedtél.

Változni, változtatni mostantól tudsz, ha tényleg fontos neked és hajlandó vagy tenni érte, - akár terápiás segítséggel, ha egyedül túl nagy kihívásnak bizonyul.