Vajon most miért "kerül"?

Hát figyelj, ha te sem mered és ő sem meri, akkor szerinted ebből mi fog kisülni ? Nyilván semmi.

Valamelyikőtöknek lépnie kell a másik irányába, végső megoldásként " vegyetek fel " egy harmadikat, aki intézkedjen a köztetek levő viszonyra nézve, de ez már elég gyerekes megoldás lenne.

„Ha egy finom utalástól ennyire "megriad", mi lenne, ha nyíltan eléállnék?

(Igazából már ezt is megtettem, akkor valami olyasmi volt a válasz, hogy mostanában ő nem alkalmas semmilyen kapcsolatra.) ” - Kissé ellentmondásos ez: miért kérdezel rá olyasmire, amit már kipróbáltál és aminek a kimenetelét már tudod ? Na jó, nézzük a többit.

Ha azt mondta, hogy ő nem alkalmas semmilyen kapcsolatra, akkor valószínűleg személyes problémái vannak. Ebből az következik, hogy ennek nem feltétlenül van köze hozzád, hanem inkább ahhoz, hogy neki vannak valamilyen gondjai, amelyek miatt nincs felkészülve egy új párkapcsolatra. Ha ez így van, akkor barátként megoszthatná veled ezeket a dolgokat, illetve te is barátként megkérheted rá, hogy beszéljen neked erről. Ez nem számonkérés , de szerintem egy baráti viszonyban elvárható az, hogy az egyik fél magyarázatot kapjon a másik féltől amennyiben az igényt tart rá és főleg, hogy az érzelmeiről van szó.

Az a probléma típusától is függ. Ha nagyon komoly belső sérülésről van szó, akkor azt nyilván több időbe telik feldolgozni, mint egy enyhe kis csalódást.

Mondjuk a férfiak két esetben szoktak ennyire maguk alatt lenni érzelmi szempontból:

1. Ha iszonyatosan nagy csalódás érte őket.

2. Ha rendkívül érzékenyek.

Egyik eset sem könnyű :).

Barátként néha az volt az érzésem nekem is, hogy közelebb tudok kerülni az adott férfihez ( még ha nem is voltak hasonló szándékaim, mint neked ) , mert ugyebár mégiscsak barátok vagyunk és az ő problémája az én problémám is, meg stb. stb., de sokszor azt tapasztaltam, hogy ez valójában sose ilyen egyszerű és van egy szint, amelyen túl KIZÁRÓLAG a másiktól függ az, hogy összeszedi-e magát vagy sem.

Egy barát ajánlhat egy segítő kezet , viszont nem tudja kihúzni a másikat a gödörből akkor , ha az a másik nem akar kimászni.

Ez van, ez a maximum amit tehetsz bárkiért is , bármilyen gondja is legyen, mert végtére is nem tudsz belemenni az agyába és megmatatni azokat a „ kábeleket ”, hogy észhez térítsd a másikat és megértesd vele azt , ami számodra egyértelmű. Van, hogy valakinek leesik a lényeg és van olyan is, hogy nem . Ezt az utóbbi esetet nagyon nehéz elfogadni, főleg ha még barátról is van szó, akiről ahogyan már említettem, azt gondolná az ember, hogy szinte egy test és egy lélek, de nem: soha nincs garancia arra, hogy adott témára nézve közös nevezőre tudsz jutni a másikkal. Egyszerűen a dolgok néha nem jönnek össze. S ezt tudni kell kezelni.