Mit tanácsoltok nekem?

Én is hasonló vagyok, de olyankor jön ez ki rajtam mikor alapból is valami frusztrál, tehát nem konkrétan a férjemmel van bajom. Sokszor menstruáció előtt jön ki, olyankor láthatóan depressziós leszek és kötekszem, mindenki idegesít, minden rossz. Mire megjön, mintha elfújták volna.

Szóval ennek hormonális, pszichés, szociális meg miegymás okai is vannak, a probléma összetett.

Elképzelhető, hogy ha majd egyszer gyermeked lesz, meg fogsz változni. Addig is ha ez ciklushoz köthető, esetleg a fogamzásgátló tud valamelyest segíteni. (Bár én nem javaslom, mert nekem pont attól lett ez, miután abbahagytam.) Remek teák és gyógynövények vannak a problémára...

Amennyiben komolyabb pszichés terhelés (akár jelenkori, akár múltbeli) áll a háttérben úgy javaslom fordulj szakemberhez. Esetleg kineziológushoz, természetgyógyászhoz, ha az alternatív gyógymódokat preferálod.

Próbáld meg meglátni mi az, ami kiváltja benned ezeket, annak mi az oka és a többi, tehát le kell menni a probléma gyökerére. Esetleg vezess naplót a kirohanásaidról, mert így könnyebb lesz ciklushoz rendelni ha lehet. Nekem pl. teliholdkor is ingadozik a hangulatom. Így legalább előre fel tudsz készülni arra, hogy most ingerlékenyebb leszel.

És ami nekem kicsit segített: vitaminpótlás jó minőségű étrend kiegészítőből (D-vitamis főleg!), és kávé. Szigorúan napi egy, és délelőtt fogyasztva. A koffein stimulálja az idegsejteket, kis mennyiségben jótékony, nem csak élénkít, hanem javítja a hangulatot. Kávéban pedig némi antioxidáns is van.

Nem szokott migréned lenni? Nekem előtte nagyon sűrűn volt, főleg menzesz előtt.

Olyan nincs, hogy valaki szereti a veszekedést, ez csak egy jelzés arra, hogy valamilyen igénye, szükséglete nincs kielégítve, vagy más probléma van, esetleg valamilyen problémát nem tud egymaga megoldani, netán depressziós.

Mintha magamról olvastam volna, annyi különbséggel, hogy én nem szeretem a veszekedést, csak annyira belelovalom magam, (egy saját magam által kitalált problémába) hogy nem vagyok képes leállni.

Igen, az önértékeléseden kellene javítani, de én is tudom, hogy ez nem működik csak úgy csettintésre. Próbáld meg, hogy nem a negatív oldalát nézed a dolgoknak elsősorban (bár ez a könnyebb), hanem hogy mi a jó benne. Ha a párod pl. mondd valamit, ne azt keresd rögtön, hogy ezzel hogyan akart megbántani, mert valószínűleg sehogy.

Ne akadj fenn egy-egy kiragadott kifejezésen, cselekedeten, mert magamból kiindulva látatlanban mondom, nem azért mondta/csinálta a párod, hogy téged bosszantson vele - sőt, ő alighanem nem is vette észre, hogy bármi "rosszat" tett volna. Utána meg persze hogy nem érti, hogy miért kéred számon...

Ha valami nem pontosan úgy történik, ahogy te szeretnéd, az sem azért van, hogy direkt kiszúrjon veled.

Javíts ki, ha tévednék, de szerintem te nem szeretsz megsértődni, egyszerűen csak hozzászoktál, és - hogy is mondjam, hogy ne pszichológia tankönyvet írjak… valahogy ha egyszer megszokod, hogy megsértődsz, beáll az agyad arra, hogy téged bántanak, neked rossz, egyszerűen „jólesik” ezen morfondírozni folyton, legalábbis sokkal könnyebb, mint leállni az ilyen gondolatokkal.

Saját tapasztalatból tudom, hogy nagyon nehéz átszokni arra, hogy ne vegyünk az égvilágon mindent szándékos támadásnak, de érdemes, mert hosszú távon neked magadnak se jó, ha folyton ideges vagy (szervi problémákat is okozhat, és ez sajnos nem csak városi legenda).

Szóval röviden: ha a párod valamit mond vagy tesz, vagy valami történik, ne azt nézd rögtön, hogy ebben vajon mi a rossz, ha elkezdenek előjönni ezek a gondolatok, azonnal kezdj el mással foglalkozni, és a lényeg, közben ne azon járjon az agyad, hogy ez most milyen bántó és milyen rossz, – és főleg ne kombináld tovább, mert úgy jársz, mint a sünike a porszívóval (én erre szoktam gondolni, amikor észreveszem, hogy hergelem magam valami butaságon).