Hiszel az "amit adsz, azt kapod vissza" mondásban? Valaki kapott már vissza jó/rossz dolgot az élettől?

Egy rossz dolgot épp most kapok vissza az élettől:S

De hátha úgy van, hogy a jót is visszakapom.

én mondok neked egy jó példát.

munkahelyemen volt egy kiscsaj (első munkahelye volt), igazi álnok dög volt, mindenkit ki akart csinálni, annak ellenére, h a legtapasztalatlanabb volt, azért elég firnyákos. ki akart több embert rúgatni, h odavihesse a bnőit meg a pasiját, akik szintén szakmabeliek. erre mit ad isten, mennie kellett (igaz, az egész brigádnak felmondtak, de mindenki úgy éli meg, h legalább őt is lapátra tették, így kicsit jobb)!

előbb-utóbb, mindeki megkapja amit érdemel, se jobbat, se rosszabbat!

Én amióta az eszemet tudom, mindig segítek másoknak, amiben csak éppen tudok. Eddig minimális mennyiségben kaptam ebből vissza, de annál többször használtak ki. "Sajnos" azonban, ilyen a természetem, pedig egy csak magával törődő, törtető dög messzebbre jut, mint én valaha is fogok. De itt vannak a szüleim is: anyám tanár, idestova 30 éve. Tudom, hogy elfogultnak mondtok és nem hiszitek el valószínűleg, de iskolaszinten messze a legnépszerűbb a gyerekek között. Volt osztálya visszajött, hogy csináljon velük még egy osztálykirándulást! Erre idén már a kötelezően letartandó óraszáma sincs meg (más kollégának, ugyanazon a szakterületen bezzeg túlórája van), hétvégi kirándulásokat és délutáni tanulószobát kell csinálnia, hogy ne legyen részmunkaidős. Ennyit ért a kitartó, állhatatos és jó szándékú munkája.

Apám több évtizede ugyanannál a cégnél dolgozott kerületvezető erdészként. Jól csinálta, soha egy panasz nem volt rá, a munkásokkal is barátságos viszonyban volt (rengeteg beszélgetésnek voltam fültanúja), több kollégájának is segített ezzel-azzal. Mégis, amikor létszámleépítés volt, őt tették le beosztott erdésznek, több évtizedes munkaviszony után! No igen, az egyiknek újságíró volt az apja, a másik a főnök ivócimborája volt, stb. Apám meg csak szimplán egy jó szándékú, becsülettel dolgozó ember. Ennyit ért.

A jó szándék, a becsület, a tisztesség, az erkölcsösség ma már csak a hátsó feled törlésére jók. Persze mondhatod, hogy nem csak az anyagi javak vannak, amiben teljes mértékben igazad van. Csak éppen a kenyér árát nem becsültből mérik.

A mai társadalomra, "modern civilizáció"-nak mondott förmedvényre én csak undorral tudok gondolkodni. Csak annak van helye, aki gátlástalanul félresöpör bárkit és bármit az útjából. Aki másokkal is törődik, akinek fontosabb a pénze tisztasága, mint mennyisége, azt előbb-utóbb eltapossák, kicsavarják és tönkreteszik. De mindegy is, száz éven belül úgyis kihal az emberiség 90%-ka (tudományosan alátámasztott, optimistának számító becslés) a magunk keltette környezetpusztítás miatt. Hja, az emberiség kiirtja magát.

Ehh, a végére sikerült elkanyarodni a témától, bocsánat.

F/20

Ez miért van ebben a kategóriában?

Egyébként ez olyan, mint a vallás -vagy hiszel benne vagy nem.

Én nem hiszek az ilyenekben, nagy baromságnak tartom.

Bár biztos vannak véletlenek és ilyenkor mindjárt valami misztikus dologhoz kötik a történteket az emberek, de higgyétek el ez hülyeség.

Azért öröm látni, hogy vannak olyanok, akiknek van idejük ilyeneken gondolkodni...

a volt pasim hülyébe vett, kihasznált, lapátra tett... 2 évet szenvedtem miatta

most boldog párkapcsolatban élek lassan egy éve, és az exemet csak úgy dobálják a csajok és kihasználják.

érdekes, lehet benne valami

L/22

Hát nem tudom,én ebben csak minimálisan hiszek..Mindig is jó szándékú voltam,mindenkinek segítettem,még ha az a saját káromra is vált,mások igényeit tartottam szem előtt,amiből én megint csak rosszul jöttem ki.Ezekre a dolgokra még egy köszönömöt is alig-alig kaptam valakitől,állandóan csak kihasználtak,megaláztak,ráadásul a családi helyzetem is egy hatalmas katasztrófa.Szüleimmel állandó vitában állok,igazságtalanul bánnak velem,és mostanában igyekeznek nagyon sok mindentől megfosztani engem-holott nem hiszem,hogy ezt érdemelném.

Azért írtam az elején,hogy minimálisan hiszek ebbe,mert most talán kezd mindez kifizetődni: 1 hónapja sikerült megtalálnom azt a lányt,akire talán egész életemben vártam! Hihetetlenül szeretjük egymást,annak ellenére,hogy tapasztalatlan,félénk,visszahúzódó,és nem utolsó sorban nagyon,nagyon önbizalom hiányos vagyok.

De ő segít nekem mindenben,segít legyőzni a félénkségemet,segít kicsit kinyílni,és végre úgy érzem,hogy a saját igényeim előtérbe kerülnek,ami nagyon jól esik :)

Szóval nagyjából így már balanszban van a jó,illetve rossz dolgok aránya-kérdés,hogy vajon meddig?

Biztos igaz.Példát hirtelen nem tudok mondani...

annyian irjátok h csak a rosszat kapjátok...de gondoljatok bele ha éppen minden jó akkor senki nem mondja h jajj nekem most milyen jó...mindig csak ha valami rossz van azt veszitek észre,a jót már nem is értékelitek:)

Igenis vegyétek észre a jót,az apróságokat:)

Nem hiszek benne. Sok ember így próbálja meg megmagyarázni magának, hogy miért olyan rossz az élete és ettől várja a megnyugvást.

Ha körülnéztek hány olyan dolgos, becsületes, jószándékú ember van, akik egyfolytában segítenek másoknak, mégis szinte minden rossz dolog megtörténik velük (kirúgják őket a melóból, leég a házuk, meghal egy családtagjuk), de az ellenpélda is: hány kegyetlen, rosszindulatú ember él a földön, akik csak ártottak másoknak, mégsem lesznek betegek sose, tele vannak pénzzel és békésen megöregszenek