Szerintetek igazat mondott?

Sziasztok!

A sztori összefoglalva: volt párom exneje azt sem tudtam, hogy bombázza a kapcsolatunkat (hívogatta kamu okokkal őt, hogy ide-oda vigye, ezt-azt csináljon meg nála, napi 20-szor kereste telefonon, a gyerekre hivatkozva - nem a kicsiről volt szó). Sokszor mondtam, hogy ez manipuláció, hiszen a gyermek akkor volt nálunk, amikor csak szeretett volna; a gyerek és köztem alig 9 év volt, baráti volt a viszonyunk.Éjjel is hívogatta, hogy a gyereknek baja van - nem volt. Ha egyszer 2 napra segített édesanyámnál valamiben Pesttől 200 km-re, akkor is hívogatta, hogy a gyerek beteg - nem volt igaz. Szintén szóvá tettem, de ő ezt mindig "féltékeny hisztiként" aposztrofálta. A gyerekkel sűrűsödtek a gondok: nem járt el suliba - még egy indok, hogy folyton zaklassa őt a nő. Reggeltől estig náluk volt, majd bejelentette, hogy a karácsonyt is ott tölti (egyik évben sem elvitte magához, mindig ott volt náluk). Lassan már csak esténként láttam őt. Nagyon megalázva éreztem magam, hogy kb. "háztartási alkalmazottnak és szeretőnek néz", és összetörtem. Ott hagytam, miközben az idegösszeomlás szélén álltam már (4 és fél éves kapcsolat volt). Kb. 10 nap múlva szedtem össze magam, akkor arra vágytam, hogy beszéljük át, mi vezetett idáig, és hogy végre tegyen értünk, mert nagyon nagy szerelem volt a 20 év korkülönbség ellenére. Ő most sem vette figyelembe, miért történt; csak odáig volt meg, hogy eljöttem tőle. Mindig minden vitánk a volt felesége miatt van, de nem mérlegelt. Majd hitegetni kezdett, hogy szépen apránként megoldódhat, de most nem. Aztán közölte, hogy kb. a viselkedésemmel elüldöztem. Soha nem volt más kapcsolatom, csak ő, és szívem-lelkem kitettem érte, a gyerekéért. Rendeztem, hordtam-vittem bárhova; ha baja volt, siettem hozzá, és az exem mégsem tisztelt. Félek attól, hogy mással milyen lenne, hogy szeretne-e, hogy a szex jó lenne-e. Egyáltalán: őt, a személyét szerettem, meg is tettem érte mindent. két napja telefonban elmondta, hogy velem már nem tudja elképzelni az életét ezek után. Igazából arra lennék kíváncsi, hogy tényleg ennyire semmibe vett vagy csak mondja? Az önérzetemnek nem mindegy, hogy miként is állt hozzám. Ha valóban semmi nem voltam majdnem 5 évig, akkor kb. élni sincs kedvem, amiért így megaláztak... Várom a válaszokat! Köszönöm, előre is!