Másnak is elege van abból, hogy még sose volt igazán szerelmes és sose szerették igazán?

1-2 hétnél tovább én se nagyon tudok tanusítani érdeklődést:S

de igazából nincs is sok értelme szerintem....

úgyis elmúlik..

22F

Hát szomorú mindezt látni, sajnálom hogy sokaknak nem jön össze.

Eddig 3-szor voltam igazán szerelmes, volt egy gimis reménytelen ügy, de azóta jó barátok vagyunk. Volt egy komoly másfél éves kapcsolatom, ahol nagyon szerettük egymást, csak máshogy alakult az életünk, nem sikerült együtt maradni. Most az utóbbi fél évben viszont fantasztikus módon megtapasztalom az egésznek a legjavát, félelmetes, mennyire lehet szeretni valakit, pláne ha ugyanazt a rajongást kapod te is... a kedvesemmel nem szégyellünk, nem titkolunk egymás elől semmit, törődünk egymás igényeivel, igyekszünk önzetlenek lenni, mégsem megtagadni magunkat. El merjük hinni, hogy a másik számára mi vagyunk a tökéletesek, sok hibánk ellenére is. Ezeket a hibákat nem a másik szemére vetjük, hanem gyengéden felhívjuk rájuk a figyelmét. Időt szánunk egymásra, nem csak akkor, amikor felcsapnak a vágyak. Mindemellett hívők vagyunk mindketten, és pl még nem feküdtünk le egymssal - elhatároztuk, hogy megtiszteljük egymást azzal, hogy ezt az ajándékot megőrizzük akkorra, amikor már biztos hogy együtt akarunk élni. Azért persze felfedezzük egymás testét, van mit :)

Dióhéjban: nem magunkat akarjuk közvetlenül boldoggá tenni, hanem egymást, és ezáltal leszünk igazán boldogok.

Még bőven benne vagyunk a nagy szerelem tombolási időszakában, de ha időnként megállunk és együtt gondolkodunk a kapcsolatunkról, figyelünk hogy hogy alakul, hiszem, hogy nem fog csak úgy elmúlni, hanem egészséges, és erős kötődő szerelembe fordul át.

24F (barátnőm 18)

# 13 Majd mesélj, miért lett vége. Örülök nektek, csak látni akarom, hogyan viselkedsz, amikor fáj. Érezni akarom a fájdalmadat. Az is a kapcsolat végének számít, amikor valamelyikőtök meghal. Csak úgy mondom.

Na, megyek, beveszem a gyógyszereimet.

A másfél évesnek azért lett vége, mert a lány a fejébe vette, hogy neki nincs rendben az élete, pl. a családjával helyre kell hoznia a kapcsolatát, hivatását tisztáznia stb és ezért velem sem tud felszabadulni, nem tud egyenlő partner lenni. Azzal is jött, hogy olyanok vagyunk, mint a 20 éves házasok, és már nem úgy szeretjük egymást, mint a legjobb időszakban.

Tudom, kamuszagú, próbáltam elmagyarázni neki hogy velem együtt minderre több esélye van megoldást találni, mint egyedül, de már eldöntötte. Túléltem, lezártam, és már nem sajnálom, mert a párommal jobban összeillünk, és sokkal jobban számíthatunk egymásra.