Hogyan tudnánk dűlőre jutni ebben a témában? (Bővebben a leírásban. )

Két éve és 2 hónapja vagyunk együtt a barátommal. Nem éppen egy meleg családi fészekből származik, az apja kissé iszákos, az anyja meg állandóan dolgozik. A nővérével nagyon közel állnak egymáshoz, ami egyáltalán nem zavar, ez természetes. Engem az idegesít, hogy bármi van, mindenben a nővérének ad igazat. Én már annyiszor próbálkoztam összebarátkozni a lánnyal, néha jót is beszélgettünk, de utána meg mindig elutasító, ha próbálok kérdezni valamit, éppen válaszol, mintha muszáj volna. Mivel nekem nem igazán vannak helyi barátaim, a barátom társaságával szoktunk "szórakozni", de úgy érzem, hogy ők sem igazán fogadnak el. Náluk az a szokás, ha új ember érkezik a csapatba, akkor neki kell megszólítania a tagokat. Én azonban önbizalomhiányos vagyok, nem kezdeményezek annyira könnyen. Így aztán a barátom legjobb barátján, illetve a nővérének a barátján kívül szinte nem is beszélnek velem. Mintha ott sem volnék. És az, hogy ők szólítsanak meg, hogy egy kicsit besegítsenek nekem? Nincs az a pénz... És valahányszor ezt felhozom a barátomnak, mindig csak felidegesíti magát rajta, múltkor már azt vágta hozzám, hogy akkor legközelebb ne menjek vele bulizni.