Adjak neki időt? Vagy mit csináljak?

A helyzet a következő: ő 22 éves, én 20, lassan 2 éve leszünk együtt.Én egyetemre megyek, levezőre és mellette dolgozni fogok.

Ő dolgozik, de most jött rá, vagyis ráébresztettem, hogy valamit kéne tanulnia, csak érettségije van. Jogsit szeretne, de nem tudja milyen szakmába vágjon bele.

4 hónapot együtt laktunk, mert itt dolgozott a városban, de most hazaköltözött. A napi 14 óra munka után feszült volt és rajtam csattant az egész. Konkrétan kimondta többször hogy haza akar menni, nem akar velem lenni. Elhanyagolt, elutasított, egyáltalán nem érzem jelenleg, hogy szeret, hisz én csak ezeket hallottam tőle az elmúlt hetekben.

Elbeszélgettünk, mivel én az egyetem és munka miatt el kell költözzek (innen nem vennének fel, napi 4óra csak az utazás lenne). A szüleim szolgálati lakást kapnak. Pár hónappal ezelőtt még tervezgettük, hogy jön velem, hisz oda mehetnénk vagy egy alacsony rezsijű albérletbe, neki is kedvezőbb lenne a munkalehetőség.

Most elmondta, hogy a munka miatt volt velem ilyen és azért ment haza, hogy ne bántson többet, hogy ne azt lássa, hogy oké, hogy hozzám jön, de akkor melózni jön, amit utál. Összekötötte a kettőt... Azt szeretné, mint régen, hogy várja, hogy láthasson.

De most több időt akar arra, hogy eldöntse, mit akar tanulni és nem akarja lekötni magát 22-23 évesen, hogy élettársa legyen, és fél a nagyvárosi élettől, hogy el kell költöznie otthonról. Persze, most azt mondta, hogy ha tényleg elmegyek, akkor a szabadidejében velem akar lenni.

Működnek az ilyen kapcsolatok? Mi csináljak? Várjak vagy ne vagy mit?