Jogosan sértődött meg a barátom? Tényleg én lennék az önző, vagy szimplán ő gyerekes?

Csináltam neki reggelit (én nem reggeliztem), aztán nekiálltunk süteményt sütni, dél körül lettünk kész, addig ő csinált szendvicseket, ő megevett 2-t vagy 3-at, én pedig egyet. Aztán elmentünk vásárolni, ott ő megint éhes lett, így vett magának egy nagy tál kínait. Én is éhes voltam, de nem volt nálam pénz, amit ettem volna meg túl drága lett volna (kínait nem szeretek enni, bizonyos okok miatt), kérdezte hogy biztos nem eszek-e vagy az övéből, de mondtam hogy nem, végülis kibírom. Estére végeztünk, én még hazamentem pénzért, addig megkértem hogy vegyen nekem egy hamburgert. Megvette, oda akartam adni a pénzt, de mondta hogy hagyjam. Elkezdek enni, már majd kilyukadt a hasam, aztán ő is elkezdi nyitogatni a száját felém, hogy ő is kér. Adtam neki, de hát -nem vicc- majd kiharapta az egésznek az 1/3-át. Na mondom mindegy, ennék tovább, aztán látom hogy már megint tátog felém, hogy még kér, aztán már szóltam, hogy "bocsi, de megehetném nyugodtan a hambim?" Erre meg megsértődik, hogy milyen önző dög vagyok, nem adok neki, pedig ő fizette... Úgy hogy alig ettem egész nap, még oda is adtam volna a kaja árát, erre megsértődik... Persze már túl vagyunk ezen, de most mit kellett volna csinálnom ebben a helyzetben?