Nem egyeztem bele, hogy a barátnőm hozzám költözzön. Szerintetek jót tettem vagy sem?

November elején jöttünk össze, durván másfél hónapja már. Előtte két éve ismertük egymást, tehát nem voltunk ismeretlenek egymásnak. Jól megvagyunk, hol ő aludt nálunk, hol én aludtam náluk - mindketten a szüleinknél laktunk, vagyis már csak ő, mert időközben december első hetében sikerült kiröppennem a szülői fészekből, egy kétszobás panellakásba költöztem elsősorban a munkahelyem miatt, de 27 évesen már illett elköltöznöm otthonról, saját döntés volt, önállóságra vágytam. Minden nagyon jól alakul, két nagyon jó barátom segítségével újítgattuk fel a lakást.

Alig hogy beköltöztem a szűzies, üres lakásba, a párom egyre több cuccot hozott fel, de úgy voltam vele, hogy úgyis sok időt tölt nálam, legalább nem kell minden apróságért hazarohangálnia, innen gyalog kb. 25-30 percre laknak a szülei másik kerületben.

A hétvégén, szombaton leültünk megbeszélni, hogy hogyan tervezzük tovább, és azt mondta, hogy még az ünnepek előtt, tehát alig pár napon belül ide akar költözni, amin kicsit meglepődtem és nagyon hirtelen ért. Azt mondtam neki, hogy még nagyon friss ez a kapcsolat, én is éppen alighogy költöztem be frissen az új lakásba, rengeteg még a teendő, és szeretném, ha még néhány hétig/hónapig otthon maradna, és utána majd beszélhetünk róla.

Ekkor azonban teljesen kikelt magából a párom. Csapkodott, üvöltözött, hogy én biztos nem szeretem őt, hülyének nézem, kihasználom, játszok vele, meg csak azért kell ő nekem, hogy villogjak egy csajjal. Meg hogy valljam be neki, hogy más lányokat akarok felhozni. Olyan durvaságokat vágott a képembe, amiktől teljesen megdöbbentem. Nem is hogy megdöbbentem, hanem a vér fagyott meg az ereimben, ahogy kikelt magából.

Egy az, hogy nem olyan a családi háttere otthon, ahonnan menekülnie kéne, mert ismerem a szüleit, nagyon rendes emberek. A másik pedig amilyen rosszindulatú megjegyzéseket kaptam, olyanokat, amiket előtte sosem hallottam tőle, annyira meglepődtem ezen, hogy egy szó sem tudtam vakkantani ez alatt a néhány pillanat alatt, amíg a kirohanása tartott. Fogta magát és sírva vágta be maga mögött az ajtót. Annyira sokkos lettem hirtelen, hogy percekig meg sem tudtam mozdulni.

Kikapcsolta a telefonját, törölt FB-ról, Viberen, sehol sem tudom elérni. A szülei a hétvégén sajnos nincsenek otthon, ma délelőtt érkeznek haza.. harmadik napja próbálkozok náluk, de nem nyit ajtót, pedig otthon van.

Szerintetek hülye bunkó voltam, hogy nem engedtem azonnal, hogy hozzám költözzön? Lehet hogy bunkóság, de korrekten megkértem rá, hogy adjon még néhány hetet/hónapot, hogy minden letisztuljon, ő viszont nem volt korrekt ezzel a hozzáállásával, és igazából a hétvégi húzásával kicsit megingott benne a bizalmam, hogy pontosan mit és miért akar. Szeretem őt nagyon, és szeretném, ha itt lakna később, de nem most, nem ebben az ünnepi forgatagban, nem ebben a felfordulásban, amit a költözés ránt magával egy új helyre.

Ti mit gondoltok? Szemét voltam?