Hogy tudnám túltenni magam rajta?

Nem te vagy az első, utolsó aki ilyen problémával kell megbirkózzon, az idő segít meg a csoki a filmek szerint. Az idő szerintem is segít de mivel férfi vagyok én a sörre esküszöm! Egy szakítás után nagyon kevesen "beszélnek még" egymással általában kihűl a dolog és mint a depressziónak ennek is megvannak a szakaszai amikor még égeti az ember lelkét és amikor már utálja azt akit szeretett stb. Én sajnos túl racionális ember vagyok ezért úgy is túl tudom tenni magam dolgokon hogy számolok, ha nem tudtatok alkalmazkodni nem volt értelme a dolognak, attól hogy egymáshoz nőttetek még nem lettetek volna egy egészséges párkapcsolatban ez pedig csak el mérgesítette volna a dolgot szóval jobb hogy külön váltatok így mintha haraggal tettétek volna.

Még a végére annyit (és ne haragudj amiért ezt leírom nem szeretnél megbántani csak segíteni szeretnék) volt párom akivel hasonló módon szakítottunk mint ti és mikor ö azt mondta hogy még szeret, nem volt szívem azt mondani hogy én már öt nem, pedig jobb lett volna mert így nem értettük hogy miért szakítottunk ha szeretjük egymást?! Nem lett volna szabad "szeretlekkel" elválni...