Csak én érzem úgy, hogy túl van lihegve a kapcsolat? Vagy én lennék túl antiszociális?

Nem...

Nekem is akkor jött a kapcsolatom, amikor nem is akartam kapcsolatot... jól éreztem magam szingliként..

erre jött a párom..nem lihegtük túl..

összeköltöztünk..

összeházasodtunk

ezt sem lihegtük túl...bezezg a haverok még mindig nem térnek napirendre...pl bemutatnak valakinek, akkor hozzáteszik..."házasok"...

Én is így érzek.

Nem is értem,mi olyan csodás a kapcsolatokban...

mert még nem volt jó kapcsolatod...utolsó..

(azért mert nem lihegem túl, még értékelek egy /a kapcsolatomat)

2.

Tehát szerinted csak két csoport van:

- Akik túllihegik és magukat a földhöz verdesve p1cs0gnak egy barátért/barátnőért

és

- Akik le se szarják ezt a témát.

Olyan véletlenül sincs, hogy egy ember teljesen egészséges módon éli az életét, de vele párhuzamosan jó érzéssel töltené el, ha egy másik ember a szeretetével plusz dolgokat adjon az életéhez.

Én is úgy voltam vele mint te.

Nem lihegtem túl, jó ismerkedtem lányokkal, de nem erőltettem, elutasítottak egy ideig szomorkodtam de tovább léptem.

Tavaly volt egy kapcsolatom majdnem 4 hónapig tartott csak, az is váratlanul jött, nem lihegtük túl, de összejöttünk mert egymásba szerettünk. De nem tartott sokáig, és azóta már jobban szenvedek hogy nincs barátnőm, és nincs kapcsolatom.

Pontosan azért mert már tudom milyen, és hiányzik egy társ az életemből. Pedig sokan mondják hogy még fiatal vagyok és még előttem az egész élet, igaz 21 éves vagyok, de sokan 23-24 évesen találták meg a párjukat. Egyik ismerősöm is 23 éves koráig volt szűz. Barátnője nem volt, elvolt szingliként de már hiányzott neki a szerelem. Nem volt rossz képű csávó csak kövér volt, ez lenyomta az önbizalmát, de ahhoz képest hihetetlen vidám, kedves emberke volt, sokan bírták a fejét, jószívű, kedves, megértő.

De úgy másfél éve elment egy új társasággal bulizni és ott megismert egy nagyon kedves és nagyon szép lányt akivel egy az egybe egymásra találtak, mindenben egyformák voltak, ugyanaz volt a stílusuk, az élet elképzelésük, nagyon jól elvoltak, elég hamar össze is jöttek, pedig a srác még mindig kövér, bár nagyon sokat fogyott 100 kiló alá lement, a csaj segített neki ebbe a csaj vékony 50 kiló 165 centi magas, helyes bájos, sokan irigykednek rájuk én is mert tényleg egymásra találtak.

A srác boldog és ez a fontos neki.

Én mindig is szerettem volna kapcsolatot, mert rossz volt egyedül lenni.

Inkább barátok szempontjából voltam antiszociális:) Ritkán találkozom velük. Többnyire jól elvagyok munka után itthon, olvasok, vagy játszom a gépen, sorozatokat nézek, főzök. Vagy ha ihletet kapok akkor a hobbimmal foglalkozom. Míg a férjem haza nem jön a munkából.

Én sose voltam teljesen boldog társ nélkül.

Szerencsére 24 évesen megismertem az igazi nagy őt, a férjemet, szóval viszonylag korán. Mázlim volt.

És nem értettem azokat akik igazán boldogok tudnak lenni úgy, hogy hazamennek az üres lakásba és senki nem várja őket, nincs kit megcsókolni, nincs kihez hozzábújni...nekem ez nem ment volna hosszú távon.

Úgy mint a nővéremnek. Ő teljesen más tészta. Neki se barátai, se pasijai nem voltak soha. 32 évesen szűz. Anyánkkal él együtt. Úgy tűnik jól elvan. Az is tény, hogy képtelen kimutatni az érzéseit mások felé. Így ő tényleg már durván antiszociális...

Nekem ez nem ment volna. Becsavarodtam volna ha végleg egyedül maradok...

De szerintem ha most még nem is, idővel te is érezni fogod, hogy rossz egyedül. Csak még fiatal vagy, és nem érzed át annyira.

27/N